Tegnap sikerült egy érdekes beszélgetésbe bonyolódnom Morlin Bálinttal, a Mare Temporis Alapítvány vívó és muskétás csapatának vezetőjével. Ennek köszönhetően rengeteg fontos információt sikerült szereznem főleg magamról és a víváshoz fűződő viszonyomról.
Egyik, hogy a vívás megtanulására és megismerésére kialakított koncepcióm teljesen elhibázott. A mostani szándékaim mentén soha nem fogom megismerni a vívás mélységeit, még akkor sem, ha végig feldolgozok akárhány könyvet.
A másik, hogy az alázat nagyon fontos, mert ha valamit igazán meg akarunk ismerni és a részévé akarunk válni, a személyiségünket is óhatatlanul hozzá kell idomítanunk, ellenkező esetben csak felszínes tudásra tehetünk szert.
Így kicsit visszaveszek a tempóból és a tanulás minden egyes lépését a lehető legalaposabban, mikroszkopikus részletességgel megvizsgálom.
Persze nekem fontos a versenyzés is, meg a közösség, így terveim szerint jövőre aktívan részt veszek az ilyen rendezvényeken, de a vezérfonal a vívás, mint harcművészet felfedezése.
Ezzel végére értem a ritka filozofikus posztjaim egyikének. UFF, én beszéltem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése