Emlékezzünk a bátrakra!

Vissza Arlowhoz

Most, hogy újra elkezdtem a vívással foglalkozni, úgy döntöttem, visszatérek a kezdetekhez és lépésről-lépésre feldolgozom Arlow könyvét a legelejétől.

Remélem a téma iránt érdeklődők nagy örömüket fogják lelni benne és a leírások értelmezésében is segítséget tudok majd nyújtani a teljesen kezdőknek.

Ehhez azonban el kell készítenem a gyakorlókardokat, amelyek alapjául az 1824 mintájú legényégi szablya szolgál majd. A következő bejegyzés tehát ezek megszületését dokumentálja.

Van-e értelme a hárításnak?

A Kapuvári vívóverseny videóit nézegetve felmerült bennem egy kérdés: szablyapárbajban van-e értelme a sportvívásban használt technikáknak?

A hárításoknak ugyanis olyan erőhatással kell megbirkózniuk, ami lehetetlenné teszi a kifinomult pengevezetést, kötés az akciók gyorsasága és vadsága miatt szóba sem jöhet, a második szándékra sem igen láttam példát, de a sort folytathatnám még.

A sportvívás, pirospecsenye gyorsaságával tehát, kontrasztot alkot a full kontakt mérkőzés (negatív tartalom nélküli) primitívsége, amely talán közelebb áll az élet-halál harchoz. Ugyanakkor mégsem felel meg annak, hiszen a versenyzők inkább a pontok gyűjtésére törekedtek, semhogy önmaguk védelmével törődnének. Az egyperces küzdelmek alatt, gyakorlatilag az összes vitéz jobb létre szenderült volna, ha éles karddal végzik a mutatványt.

Összegzésképpen elmondható, hogy a Kapuvári Vívóverseny olyan alternatívát kínál a hagyományőrző, és egyéb, szablyához vonzódó vívóknak, amilyen eddig nem igazán akadt kis hazánkban. Remélem hagyomány lesz belőle, mert igazi bátorságpróba, és a kardvívás egy újabb szegmensében teheti próbára magát az, aki nem riad vissza a Dog Brothers típusú, agresszív próbatételektől.

Ilyenektől:

Edzés-RE

Újból feltámadt lelkesedéssel vágtam bele az edzésbe, és bár a vasakhoz jobban vonzódom, a jelentős túlsúly (~15 kg) és a 3. X második felébe lépés óvatossá tett, a nagy megterhelés előtt egy kis Fegyencedzéssel hangolom rá a testem a későbbi súlyzózásra. A Starkoknak igazuk is van, a tél közeleg, nekem pedig nincs még konditermem, tehát emiatt is jó választás a saját testsúlyos edzés, amihez egyelőre egy falon, és egy ajtókereten kívül más "eszközre" nincs is szükségem. A hagyományos fegyenctől eltérően én alkalmazok néhány jól bevált testépítő fogást is, amelyekre nem emlékszem a könyvből, viszont nagyban növelhetik a gyakorlatok hatékonyságát. Ezeket az adott gyakorlatoknál ismertetem.

Az edzésem jelenleg így néz ki:

1. nap - Fekvőtámasz falnál (10-20-30-40)

2. nap - Pihenő

3. nap - Függőleges húzás (10-20-30-40) (ITT TARTOK)

4. nap - Pihenő

5. nap - Bicska guggolás

6. nap - Pihenő

7. nap - Pihenő

Látható, ez nyomi hikomatoknak való edzésterv, de ez passzol most az erőnlétemhez ez van.

Első pillantásra látszik, hogy nem minden gyakorlat az első lépése a könyvben szereplő mesterhatosnak, de van, amit egyszerűen nem tudok megcsinálni a hasamtól.

Ez a guggolás gyertyaállásban, mert nem szeretnék megfulladni a pocakom alatt. A másik ilyen gyakorlat pedig a térdemelés ülve, amit a hasfal edzésének első állomásaként határozott meg Paul Wade. Itt egyrészt a térdeimet a hasamtól nem tudom eléggé felhúzni, másrészt az egyensúlyozás annyi erőt elvesz, ami szerintem teljesen hatástalanná teszi has szempontjából a gyakorlatot. Így a törzs edzésére a következő módszert fogom használni:

MINDEN NAP, a pihenőnapokon is, a has és a gerinc edzését elvégzem, a párhuzamos erősségű gyakorlatok alkalmazásával. (Tehát először: Térdemelés fekve és Rövid híd.)

Azt még nem tudom, milyen intenzitással fogom ezeket végezni, hogy maradok-e a könyvben lévő kezdő-középhaladó-haladó felosztásnál, vagy itt is a kifáradás lesz a cél, ezt majd az eredmények függvényében döntöm el.

Ami a vívást illeti, még csak a könyvek áttanulmányozásához, hogy a leghatékonyabb (ha úgy tetszik saját) vívóstílust alakítsam ki, amivel itt-ott meg jelenek majd néhány verseny erejéig. ;)

Fontolgatás

Ugyan régen nem írtam ide, de folyamatosan látom, hogy vannak akik rá-ránéznek a blogra. Talán érdemes lenne ismét írni ezt-azt a szablyavívás világából, újraindítani a mellvért-tervet is, meg van egy-két riportra való ismeretségem is, a vívás, hagyományőrzés vonalon, akik mindenképpen megérdemelnék, hogy eggyel több felületen megjelenjenek. Meg azért a vívás is hiányzik na...

Számadás

Talán lesz akinek hiányoztam, talán nem, de azt hiszem visszatértem. Az elmúlt egy hónapban új helyre költöztem, belecsaptam a méhészkedés sűrűjébe és öregedtem 5 évet.

Újdonság volt például, hogy ha valahonnan rendelek valamit az lehet, hogy két hónap alatt sem készül el. Vagy hogy valamiből mégsem adnak el annyit, amennyit megbeszéltünk. Meg ilyenek. Na mindegy, úgy látszik ilyen ez az üzleti világ.

Itt az ideje, hogy kicsit feltöltődjek a vívással.

Volt időm gondolkodni a miérteken és a hogyanokon, és egy egész karakteres kép kezdett kibontakozni a téglaporba és festékszagba fúlt elmémben.

Ezen az új csapáson folytatom a blogot és az edzés is, remélhetőleg önmagam és mások örömére.

Végre átrágom magam a vívással foglalkozó könyveimen is, és ezzel a tudással felvértezve hamarosan megszeppent oroszlánként lépek a szablyavívás versenyek vérmentes arénájába.

Hú de elcseszettül irodalmi vagyok ma. Be is fejezem, mielőtt megölök valakit ezzel a mélyről jövő naív művészetemmel.

HAMAROSAN TALÁLKOZUNK!

A blog élt, él, és élni fog!

Hosszú ideje nem jelentkeztem új bejegyzéssel, ami leginkább egy lakásfelújítás egyébként hajpigment-eltüntető teendőinek köszönhető. A vívásról mostanában csak ábrándozom, de egy vágást sem tettem több hónapja. Ez jelentős kiesés, ami az idei versenyterveimet is felboríthatja. Meglátjuk mi lesz...