A Kapuvári vívóverseny videóit nézegetve felmerült bennem egy kérdés: szablyapárbajban van-e értelme a sportvívásban használt technikáknak?
A hárításoknak ugyanis olyan erőhatással kell megbirkózniuk, ami lehetetlenné teszi a kifinomult pengevezetést, kötés az akciók gyorsasága és vadsága miatt szóba sem jöhet, a második szándékra sem igen láttam példát, de a sort folytathatnám még.
A sportvívás, pirospecsenye gyorsaságával tehát, kontrasztot alkot a full kontakt mérkőzés (negatív tartalom nélküli) primitívsége, amely talán közelebb áll az élet-halál harchoz. Ugyanakkor mégsem felel meg annak, hiszen a versenyzők inkább a pontok gyűjtésére törekedtek, semhogy önmaguk védelmével törődnének. Az egyperces küzdelmek alatt, gyakorlatilag az összes vitéz jobb létre szenderült volna, ha éles karddal végzik a mutatványt.
Összegzésképpen elmondható, hogy a Kapuvári Vívóverseny olyan alternatívát kínál a hagyományőrző, és egyéb, szablyához vonzódó vívóknak, amilyen eddig nem igazán akadt kis hazánkban. Remélem hagyomány lesz belőle, mert igazi bátorságpróba, és a kardvívás egy újabb szegmensében teheti próbára magát az, aki nem riad vissza a Dog Brothers típusú, agresszív próbatételektől.
Ilyenektől:
Van értelme a hárításnak. Nem kapsz találatot. :-) Viccet félretéve a vívás szintjétől és céljának megértésétől függ, hogy látsz-e hárítást vagy sem.
VálaszTörlésIgen, a szabályok átolvasása után én is rájöttem, hogy van, hiszen az együttes nem érvényes, de talán ebben a típusú küzdelemben az elmozgásnak nagyobb a hatékonysága.
VálaszTörlés