Ahogy ígértem, hozzákezdek hát Arlow Gusztáv egyszerű című könyvének a mélyreható tanulmányozásához.
De ki is volt lovag Arlow Gusztáv?
Mindössze egy rövid ismertetőt találtam róla a MSZI honlapján, amelynek minden bizonnyal ez a cikk szolgált alapjául. Egy kicsit már előrébb járok mint ők, ugyanis megtaláltam testvére, a Przemysl-t is megjárt lovag Arlow Viktor hadi naplóját, amely Kard és Fátyol címen olvasható a MEK honlapján. (Olvassátok feleim!)
E szerint Arlow Gusztáv Eszéken született 1861. július 14-én, hétgyermekes család legidősebb fiaként. Húgai közül ketten is alig érik meg az egyéves kort, három fiútestvére élettörténete szintén érdekes , ha valaki belemerülne, a fenti linken elolvashatja a család részletes történetét. Halálának körülményeiről csak annyit tudunk meg, hogy az I. világháborúban hősi halottként fejezte be földi pályafutását.
A két időpont között, elég mozgalmas élete lehetett.
1882 május 14-én legfelsőbb dicséretben részesül az 51. Frigyes főherceg gyalogezred tagjaként. Ekkor 21 éves!
1894-ben már a 32. Mária Terézia Császár és Királynő gyalogezredben szolgál 2. osztályú századosként. 33 éves. Ugyanebben az évben kilép az aktív katonai szolgálatból, mi másért, mint egy nő miatt, akinek családja túl szegény, hogy hozományt biztosítson a fényes pálya előtt álló tiszt számára. Bécsújhelyen szerzett ismereteire támaszkodhat, amikor körúti átalakított lakásában megkezdi a vívásoktatást.
1896 után tanulja Luigi Barbasettitől az olasz vívást, amelyről oklevelet is kap.
1900 és 1905 között Szolnokon minden évben vívóakadémiát rendez, 1904-ben maga is vív Barbasettivel, akit saját visszafogottsága ellenére le is győz a bécsi Kirchhoffer Vívóakadémián, aki nagy hírneve ellenére csak KÉT évvel idősebb Arlownál. (lentebb balra, a nagy bajuszú, szigorú bácsi)
Később négy vívóiskola vívómestere is volt (a selmecbányai Akadémiai Atléta Club, BEAC, Arlow Vívó Club, Szolnoki Vívó Club).
1909. június 19-étől a nyá. szds. rendfokozatot viselheti a Katonai Érdemérem (Signum Laudis, jobbra) és a (nem tudom hányadik fokozatú) Katonai Érdemkereszt tulajdonosaként.
Én most megelégszem a linkek nyújtotta információkkal és a hangsúlyt a vívómester fő művére teszem át, amelyet 1902-ben írt, számításaim szerint 8, saját bevallása szerint 14 évnyi vívómesterkedéssel a háta mögött, amihez valószínűleg hozzá kell számolni a bécsújhelyi vívótanfolyam utáni (1887) éveket, 41 évesen, abban a korban, amikor a párbaj intézménye igen divatos volt az ún. becsületbeli ügyek elintézésére. Ezen kívül egy könyvéről tudok:
Német nyelven íródott, Franz Litomysky (vagy Lytomirsky) kapitánnyal (főhadnagy) közösen adják ki 1894-ben Bécsben, Systematisches Lehrbuch für den Unterricht im Säbelfechten aus der Hoch-Tierce-Auslage címen , ekkoriban Arlowot még a magas terc híveként jegyzik. Elérhető példányt sajnos nem találtam belőle, bár a kor betűtípusa és saját némettudásom ismeretében nem biztos, hogy ez akkora veszteség...
Santelli, Gerentsér és Borsody kortársaként is jelentős sikereket ért el, a Magyar Vívómesterek Egyesületének tagjaként komoly szava lehetett vívókörökben.
Az 1905-ös vívóversenyen tanítványai a II. osztályú kardfőversenyben kis ezüstérmet, vagyis a 3. helynek megfelelő mai bronzérmet (Tatits Tibor), valamint a kardközépversenyben Darányi Gyula 2. helyezéséért nagy ezüstérmet kapott.
Érdekes, hogy tőrközépversenyben Santelli tanítványa mögött, Arlow tanítványa végzett a 2. helyen.
Ebben, ebben és ebben a cikkben részletesebb leírást és további érdekes információkat (akár Borsodiról is) talál a kedves olvasó.
Vitathatatlan, hogy a mester a korabeli vívóélet elismert és prominens alakjának számított, amelyet csak fokozott a keze alól kikerült vívókönyv, amely kompromisszumot jelentett a régi magyar iskola és az új, "talján komédiának" tartott olasz vívóiskola közötti szembenállásban.
A jó szándékú kritikáért és helyreigazításokért köszönet a szablyavívás blog írójának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése