Baranta Fábrynál

Litkei Máté barátom ajánlásával láttam egy videót a Fábry c. műsorban fellépő barantások produkciójáról. Bár a baranta nem az én világom, mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy kevés hasonló jellegű bemutatónál lehet látni azt az egységes mozgást és energiát, ami a barantásokat jellemezte. A botok szinte teljesen egyszerre mozdultak, a küzdelmek koreográfiája pörgős volt, tehát le a kalappal srácok! Csak így tovább!

Annyit azért elárulok, hogy akit csak a szablya érdekel az 6:45 és 7:15 között figyeljen.

Arlow - Életrajz

Ahogy ígértem, hozzákezdek hát Arlow Gusztáv egyszerű című könyvének a mélyreható tanulmányozásához.

De ki is volt lovag Arlow Gusztáv?

Mindössze egy rövid ismertetőt találtam róla a MSZI honlapján, amelynek minden bizonnyal ez a cikk szolgált alapjául. Egy kicsit már előrébb járok mint ők, ugyanis megtaláltam testvére, a Przemysl-t is megjárt lovag Arlow Viktor hadi naplóját, amely Kard és Fátyol címen olvasható a MEK honlapján. (Olvassátok feleim!)

E szerint Arlow Gusztáv Eszéken született 1861. július 14-én, hétgyermekes család legidősebb fiaként. Húgai közül ketten is alig érik meg az egyéves kort, három fiútestvére élettörténete szintén érdekes , ha valaki belemerülne, a fenti linken elolvashatja a család részletes történetét. Halálának körülményeiről csak annyit tudunk meg, hogy az I. világháborúban hősi halottként fejezte be földi pályafutását.

A két időpont között, elég mozgalmas élete lehetett.

1882 május 14-én legfelsőbb dicséretben részesül az 51. Frigyes főherceg gyalogezred tagjaként. Ekkor 21 éves!

1894-ben már a 32. Mária Terézia Császár és Királynő gyalogezredben szolgál 2. osztályú századosként. 33 éves. Ugyanebben az évben kilép az aktív katonai szolgálatból, mi másért, mint egy nő miatt, akinek családja túl szegény, hogy hozományt biztosítson a fényes pálya előtt álló tiszt számára. Bécsújhelyen szerzett ismereteire támaszkodhat, amikor körúti átalakított lakásában megkezdi a vívásoktatást.

1896 után tanulja Luigi Barbasettitől az olasz vívást, amelyről oklevelet is kap.

1900 és 1905 között Szolnokon minden évben vívóakadémiát rendez, 1904-ben maga is vív Barbasettivel, akit saját visszafogottsága ellenére le is győz a bécsi Kirchhoffer Vívóakadémián, aki nagy hírneve ellenére csak KÉT évvel idősebb Arlownál. (lentebb balra, a nagy bajuszú, szigorú bácsi)

Később négy vívóiskola vívómestere is volt (a selmecbányai Akadémiai Atléta Club, BEAC, Arlow Vívó Club, Szolnoki Vívó Club).

1909. június 19-étől a nyá. szds. rendfokozatot viselheti a Katonai Érdemérem (Signum Laudis, jobbra) és a (nem tudom hányadik fokozatú) Katonai Érdemkereszt tulajdonosaként.

Én most megelégszem a linkek nyújtotta információkkal és a hangsúlyt a vívómester fő művére teszem át, amelyet 1902-ben írt, számításaim szerint 8, saját bevallása szerint 14 évnyi vívómesterkedéssel a háta mögött, amihez valószínűleg hozzá kell számolni a bécsújhelyi vívótanfolyam utáni (1887) éveket, 41 évesen, abban a korban, amikor a párbaj intézménye igen divatos volt az ún. becsületbeli ügyek elintézésére. Ezen kívül egy könyvéről tudok: 

Német nyelven íródott, Franz Litomysky (vagy Lytomirsky) kapitánnyal (főhadnagy) közösen adják ki 1894-ben Bécsben, Systematisches Lehrbuch für den Unterricht im Säbelfechten aus der Hoch-Tierce-Auslage címen , ekkoriban Arlowot még a magas terc híveként jegyzik. Elérhető példányt sajnos nem találtam belőle, bár a kor betűtípusa és saját némettudásom ismeretében nem biztos, hogy ez akkora veszteség...

Santelli, Gerentsér és Borsody kortársaként is jelentős sikereket ért el, a Magyar Vívómesterek Egyesületének tagjaként komoly szava lehetett vívókörökben.

Az 1905-ös vívóversenyen tanítványai a II. osztályú kardfőversenyben kis ezüstérmet, vagyis a 3. helynek megfelelő mai bronzérmet (Tatits Tibor), valamint a kardközépversenyben Darányi Gyula 2. helyezéséért nagy ezüstérmet kapott.

Érdekes, hogy tőrközépversenyben Santelli tanítványa mögött, Arlow tanítványa végzett a 2. helyen.

Ebben, ebben és ebben a cikkben részletesebb leírást és további érdekes információkat (akár Borsodiról is) talál a kedves olvasó.

Vitathatatlan, hogy a mester a korabeli vívóélet elismert és prominens alakjának számított, amelyet csak fokozott a keze alól kikerült vívókönyv, amely kompromisszumot jelentett a régi magyar iskola és az új, "talján komédiának" tartott olasz vívóiskola közötti szembenállásban.

Műve hiánypótlónak számított a valószínűleg kizárólag gyakorlati oktatásra berendezkedett magyar vívóéletben.

A jó szándékú kritikáért és helyreigazításokért köszönet a szablyavívás blog írójának!

Kötet Borsody Lászlóról

Érdekes videóra leltem, amely szerint Máday Norbert, A Magyar Szablyavívó Iskola alapítója, és Borsody László elkötelezett híve 4 évnyi kutatómunka után terjedelmes kötettel bővítheti vívókönyvtárunkat. A magam részéről minél hamarabb szert teszek egy példányra!

Emlékezzünk a bátrakra!

Vissza Arlowhoz

Most, hogy újra elkezdtem a vívással foglalkozni, úgy döntöttem, visszatérek a kezdetekhez és lépésről-lépésre feldolgozom Arlow könyvét a legelejétől.

Remélem a téma iránt érdeklődők nagy örömüket fogják lelni benne és a leírások értelmezésében is segítséget tudok majd nyújtani a teljesen kezdőknek.

Ehhez azonban el kell készítenem a gyakorlókardokat, amelyek alapjául az 1824 mintájú legényégi szablya szolgál majd. A következő bejegyzés tehát ezek megszületését dokumentálja.

Van-e értelme a hárításnak?

A Kapuvári vívóverseny videóit nézegetve felmerült bennem egy kérdés: szablyapárbajban van-e értelme a sportvívásban használt technikáknak?

A hárításoknak ugyanis olyan erőhatással kell megbirkózniuk, ami lehetetlenné teszi a kifinomult pengevezetést, kötés az akciók gyorsasága és vadsága miatt szóba sem jöhet, a második szándékra sem igen láttam példát, de a sort folytathatnám még.

A sportvívás, pirospecsenye gyorsaságával tehát, kontrasztot alkot a full kontakt mérkőzés (negatív tartalom nélküli) primitívsége, amely talán közelebb áll az élet-halál harchoz. Ugyanakkor mégsem felel meg annak, hiszen a versenyzők inkább a pontok gyűjtésére törekedtek, semhogy önmaguk védelmével törődnének. Az egyperces küzdelmek alatt, gyakorlatilag az összes vitéz jobb létre szenderült volna, ha éles karddal végzik a mutatványt.

Összegzésképpen elmondható, hogy a Kapuvári Vívóverseny olyan alternatívát kínál a hagyományőrző, és egyéb, szablyához vonzódó vívóknak, amilyen eddig nem igazán akadt kis hazánkban. Remélem hagyomány lesz belőle, mert igazi bátorságpróba, és a kardvívás egy újabb szegmensében teheti próbára magát az, aki nem riad vissza a Dog Brothers típusú, agresszív próbatételektől.

Ilyenektől:

Edzés-RE

Újból feltámadt lelkesedéssel vágtam bele az edzésbe, és bár a vasakhoz jobban vonzódom, a jelentős túlsúly (~15 kg) és a 3. X második felébe lépés óvatossá tett, a nagy megterhelés előtt egy kis Fegyencedzéssel hangolom rá a testem a későbbi súlyzózásra. A Starkoknak igazuk is van, a tél közeleg, nekem pedig nincs még konditermem, tehát emiatt is jó választás a saját testsúlyos edzés, amihez egyelőre egy falon, és egy ajtókereten kívül más "eszközre" nincs is szükségem. A hagyományos fegyenctől eltérően én alkalmazok néhány jól bevált testépítő fogást is, amelyekre nem emlékszem a könyvből, viszont nagyban növelhetik a gyakorlatok hatékonyságát. Ezeket az adott gyakorlatoknál ismertetem.

Az edzésem jelenleg így néz ki:

1. nap - Fekvőtámasz falnál (10-20-30-40)

2. nap - Pihenő

3. nap - Függőleges húzás (10-20-30-40) (ITT TARTOK)

4. nap - Pihenő

5. nap - Bicska guggolás

6. nap - Pihenő

7. nap - Pihenő

Látható, ez nyomi hikomatoknak való edzésterv, de ez passzol most az erőnlétemhez ez van.

Első pillantásra látszik, hogy nem minden gyakorlat az első lépése a könyvben szereplő mesterhatosnak, de van, amit egyszerűen nem tudok megcsinálni a hasamtól.

Ez a guggolás gyertyaállásban, mert nem szeretnék megfulladni a pocakom alatt. A másik ilyen gyakorlat pedig a térdemelés ülve, amit a hasfal edzésének első állomásaként határozott meg Paul Wade. Itt egyrészt a térdeimet a hasamtól nem tudom eléggé felhúzni, másrészt az egyensúlyozás annyi erőt elvesz, ami szerintem teljesen hatástalanná teszi has szempontjából a gyakorlatot. Így a törzs edzésére a következő módszert fogom használni:

MINDEN NAP, a pihenőnapokon is, a has és a gerinc edzését elvégzem, a párhuzamos erősségű gyakorlatok alkalmazásával. (Tehát először: Térdemelés fekve és Rövid híd.)

Azt még nem tudom, milyen intenzitással fogom ezeket végezni, hogy maradok-e a könyvben lévő kezdő-középhaladó-haladó felosztásnál, vagy itt is a kifáradás lesz a cél, ezt majd az eredmények függvényében döntöm el.

Ami a vívást illeti, még csak a könyvek áttanulmányozásához, hogy a leghatékonyabb (ha úgy tetszik saját) vívóstílust alakítsam ki, amivel itt-ott meg jelenek majd néhány verseny erejéig. ;)