Szemléletváltás

Tegnap sikerült egy érdekes beszélgetésbe bonyolódnom Morlin Bálinttal, a Mare Temporis Alapítvány vívó és muskétás csapatának vezetőjével. Ennek köszönhetően rengeteg fontos információt sikerült szereznem főleg magamról és a víváshoz fűződő viszonyomról.

Egyik, hogy a vívás megtanulására és megismerésére kialakított koncepcióm teljesen elhibázott. A mostani szándékaim mentén soha nem fogom megismerni a vívás mélységeit, még akkor sem, ha végig feldolgozok akárhány könyvet.

A másik, hogy az alázat nagyon fontos, mert ha valamit igazán meg akarunk ismerni és a részévé akarunk válni, a személyiségünket is óhatatlanul hozzá kell idomítanunk, ellenkező esetben csak felszínes tudásra tehetünk szert.

Így kicsit visszaveszek a tempóból és a tanulás minden egyes lépését a lehető legalaposabban, mikroszkopikus részletességgel megvizsgálom.

Persze nekem fontos a versenyzés is, meg a közösség, így terveim szerint jövőre aktívan részt veszek az ilyen rendezvényeken, de a vezérfonal a vívás, mint harcművészet felfedezése. 

Ezzel végére értem a ritka filozofikus posztjaim egyikének. UFF, én beszéltem!

Szablyabuhera - Áttörés

A legutóbbi poszt óta elég sokat sikerült haladnom a gyakorlókarddal kapcsolatban. Először is rájöttem, hogy a PVC teljességgel alkalmatlan gyakorlókardnak, mert amellett, hogy egy rétegben hajlékony, még rideg is, és könnyen elpattan. Több réteg összeragasztásával sem érhető el megfelelően merev eszköz, tehát másik anyag után kellett néznem.

A képeken szereplő eszköz 0, azaz Nulla forintból készült, de sajnos ez csak erre az egyetlen darabra igaz. A jó hír, hogy a következő darabok sem kerülnek 4-5000 Ft-nál többe, és olyan alakúra készíthetők, amilyenre akarjuk. Legalábbis elméletileg.

Lehet, hogy orkok voltak a közelben...

A vékony műanyag lapolása nem tökéletes, de ez semmit sem von le a használhatóságból

A kereszmetszet

Egyetlen negatívum vele kapcsolatban, hogy nem tudom, mi a hivatalos neve az anyagnak, amiből készült. Annyit tudok, hogy akik használják, rezurnak,, vagy rezúrnak nevezik, de semmit nem dob ki erre a Google, csak valami együttest, ami viszont nem műanyag, ellenben nagyon szar.

Ezzel  sose mérgezzétek magatokat

A fokélvágás kicsit elcsúszott...

A mellékelt videón két dolog is látszik: egyik, hogy az udvarunk a költözés után fél évvel lomosabb, mint valaha, a másik, hogy a gyakorlókardot elég erősen a kint hányódó fekvenyomó-padom éléhez csapkodva sem tudok benne kárt tenni, sem élével, sem lapjával.

A fejvéd rácsa viszont kis mértékben forgácsolja

Az anyag hasonló fizikai tulajdonságokat mutat, mint a szerintem erre a célra legalkalmasabb teramid. Kicsit olajos tapintású, fehér anyag, rugalmas és eléggé szilárd, hogy hárítani lehessen vele.

A csupasz penge súlya egyébként pontosan 280 gramm, ami kis mértékben változni fog, miután markolattal és kengyellel szerelem fel, ami amiatt is szüksége, mert jelenleg a súlypontja nagyon elől van, a leendő kengyeltől kb. 20 cm-re.

A következő lépésként ma várom, hogy megérkezzen kétféle anyag, a további kísérletezéshez. Egyik a már említett teramid, a másik pedig a polietilén, amiből a Cold Steel is készíti a maga gyakorló bokkenjeit.

És végül, hogy Rezur együttes, vagy mi, okozta károkat helyrehozzam, hallgassatok jóféle magyar muzsikát a gyakorláshoz:

Szabadság, testvérek!

Szeptember 12.

Ezen a napon lett egy éves a blog. Visszatekintve elég zűrös volt ez az időszak költözéssel, egy számomra elég rossz eredménnyel záruló versennyel, rengeteg tervvel és ~60 bejegyzéssel.
A blogot még Kenyából, Indiából és Ausztráliából is látták, még ha valószínűleg csak véletlen találatok is lehettek, Az USA viszont 2. helyen végzett megjelenítés tekintetében (365) kis hazánk mögött (2068). A dobogó 3. fokát Oroszország foglalja el (211).
Köszönöm a vívótársaknak a konstruktív véleményeket és információkat, amivel hozzájárultak a blog működéséhez!

Hepi börzdéj!

Szablyabuhera - A vázlat

Első lépésben elkészítettem a gyakorlókard vázlatát.

Méret és alak szempontjából, az általam egyik legszebbnek ítélt, 1824M legénységi szablyát választottam, a következő méretekkel:

Hossz hüvely nélkül: ~99cm

Penge hossza: ~86 cm

Penge szélessége ~3,5 cm

Penge íve:~5,6 cm

Most is Ulrich volt segítségemre, néhány szemléletes fotóval könnyítve meg a kard képének kialakítását. Ezekkel ni:

A feladat nem volt túl nehéz, még úgy sem, hogy első fellángolásból, mindenféle előkészület nélkül láttam hozzá az elkészítéséhez.

Mit csináltam tehát,  lépésről-lépésre?

1. Kerestem egy felületet, amire felrajzolhattam a kard sablonját. Itt követtem el az első hibát, ugyanis egy laminált padló hátulját szemeltem ki, amire sem a toll nem fogott, sem a filctoll, amint ez a képekből is jól látszik. Ha megint meg kellene csinálnom, fekete tinten pennel rajzolnék kartonlapra, mert igaz, hogy ez a sablon strapabíróbb lesz, a szerkesztés körülményes volt, és ezt még ki is kell majd dekopír fűrésszel vágnom, ami megintcsak színtiszta élvezet lesz.

2. Felszerkesztettem a kard méreteit. Ez volt számomra a legbonyolultabb művelet, mert ívet kellett rajzolni, aminek hasonlítania is kellett az eredeti kardhoz, az ívmagasságnak is meg kellett maradnia, ahogy a penge szélességének is.

a.) Először felrajzoltam a kard teljes hosszát, amibe bemértem a penge hosszát. Ezeket egy vízszintes vonallal kötöttem össze.

b.) A vízszintes vonaltól lemértem a penge ívét és az így kapott pontból két vonalat húztam a kard hegyéig és a pengetőn keresztül, meghosszabbítva a teljes hosszig.

c.) Lemértem a penge szélességét és felszerkesztettem.

3. Na itt jöttem rá, hogy elbénáztam, ugyanis az így kapott ív még csak nem is hasonlított az eredeti kecses 1824-esre, sokkal inkább emlékeztetett egy lengyel szablyára. Szerencsére lángelme vagyok és felismertem a szitut. A penge vastagsága miatt 1,5 cm-rel feljebb került, amit hozzáadtam az előző ponthoz és így már szépen helyére kerültek a dolgok, amint a lenti képen is látszik, amit valamiért csak függőlegesen tudtam bemásolni, A méreteknél a rajzon hibásan tüntettem fel, a penge íve a felső, vastag, pirossal cifrázott vonalig mérendő. A kard hegyét lekerekítettem, hogy esetleges asszózás közben ne jelentsen gondot.

4. Utolsó lépésben felrajzoltam a markolat alakját és a kengyelt, bár utóbbi úgysem fog látszani a kivágás után. A markolat hosszúságát derékszöggel szerkesztettem az eredeti vonalhoz képest.

Az alsó képen látszik milyen eszközöket használtam. A filctoll lemaradt. :)

Ha én képes voltam egy ilyet megrajzolni, akkor bárki meg tudja csinálni mérnöki képesítés nélkül, bár tagadhatatlan, hogy akkor sokkal vagányabban nézne ki.

Ugyanezzel a módszerrel bármilyen méretű és típusú kard sablonja elkészíthető, ízlés szerint.

Ami a kard súlyát és súlypontját illeti, még nem tudom, hogy fog alakulni, ezeket az elkészítés későbbi fázisaiban kell megtapasztalnom.

Az eddigi költség 0 Ft. Leszámítva az elfogyasztott tintát. :)

Most megyek és kivágom a sablont, aztán hozzálátok a gyakorlókard alapanyagának az előkészítéséhez, ami - nem meglepő módon - szintén olcsó és használható anyagból fog készülni.

Szablyabuhera projekt

Épp most láttam egy lengyel típusú szintetikus gyakorlószablyát, potom 18321 jó magyar forintért, természetesen postaköltség nélkül. ITT
Én ezt kicsit soknak tartom egy gyakorlóeszközért, ami ugyan csillog-villog, mint a takony, de hasznosságban nem áll sokkal felette a barantás plüsinek (ami tudom, hogy nem egyenértékű egy szablya alakú eszközzel, de nem is feltétlenül szükséges, hogy egyéni gyakorláshoz olyan legyen), ezért bejelentem, hogy hozzálátok egy filléres, minden igényt kielégítő és biztonságos eszköz elkészítéséhez.
Aki nem olyan sóher, mint én, az vegye meg nyugodtan a fenti linken kapható gyakorlókardok egyikét, de akinek ugyanúgy kedve van barkácsolni és a fáradtságot kevésbé sajnálja, mint a pénzt, javaslom tartson velem és a leírásom alapján készítse el saját gyakorló és/vagy asszózó kardját. A felmerülő kérdésekre szívesen válaszolok.
Tüstént hozzá is látok. Hajrá!

Baranta Fábrynál

Litkei Máté barátom ajánlásával láttam egy videót a Fábry c. műsorban fellépő barantások produkciójáról. Bár a baranta nem az én világom, mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy kevés hasonló jellegű bemutatónál lehet látni azt az egységes mozgást és energiát, ami a barantásokat jellemezte. A botok szinte teljesen egyszerre mozdultak, a küzdelmek koreográfiája pörgős volt, tehát le a kalappal srácok! Csak így tovább!

Annyit azért elárulok, hogy akit csak a szablya érdekel az 6:45 és 7:15 között figyeljen.

Arlow - Életrajz

Ahogy ígértem, hozzákezdek hát Arlow Gusztáv egyszerű című könyvének a mélyreható tanulmányozásához.

De ki is volt lovag Arlow Gusztáv?

Mindössze egy rövid ismertetőt találtam róla a MSZI honlapján, amelynek minden bizonnyal ez a cikk szolgált alapjául. Egy kicsit már előrébb járok mint ők, ugyanis megtaláltam testvére, a Przemysl-t is megjárt lovag Arlow Viktor hadi naplóját, amely Kard és Fátyol címen olvasható a MEK honlapján. (Olvassátok feleim!)

E szerint Arlow Gusztáv Eszéken született 1861. július 14-én, hétgyermekes család legidősebb fiaként. Húgai közül ketten is alig érik meg az egyéves kort, három fiútestvére élettörténete szintén érdekes , ha valaki belemerülne, a fenti linken elolvashatja a család részletes történetét. Halálának körülményeiről csak annyit tudunk meg, hogy az I. világháborúban hősi halottként fejezte be földi pályafutását.

A két időpont között, elég mozgalmas élete lehetett.

1882 május 14-én legfelsőbb dicséretben részesül az 51. Frigyes főherceg gyalogezred tagjaként. Ekkor 21 éves!

1894-ben már a 32. Mária Terézia Császár és Királynő gyalogezredben szolgál 2. osztályú századosként. 33 éves. Ugyanebben az évben kilép az aktív katonai szolgálatból, mi másért, mint egy nő miatt, akinek családja túl szegény, hogy hozományt biztosítson a fényes pálya előtt álló tiszt számára. Bécsújhelyen szerzett ismereteire támaszkodhat, amikor körúti átalakított lakásában megkezdi a vívásoktatást.

1896 után tanulja Luigi Barbasettitől az olasz vívást, amelyről oklevelet is kap.

1900 és 1905 között Szolnokon minden évben vívóakadémiát rendez, 1904-ben maga is vív Barbasettivel, akit saját visszafogottsága ellenére le is győz a bécsi Kirchhoffer Vívóakadémián, aki nagy hírneve ellenére csak KÉT évvel idősebb Arlownál. (lentebb balra, a nagy bajuszú, szigorú bácsi)

Később négy vívóiskola vívómestere is volt (a selmecbányai Akadémiai Atléta Club, BEAC, Arlow Vívó Club, Szolnoki Vívó Club).

1909. június 19-étől a nyá. szds. rendfokozatot viselheti a Katonai Érdemérem (Signum Laudis, jobbra) és a (nem tudom hányadik fokozatú) Katonai Érdemkereszt tulajdonosaként.

Én most megelégszem a linkek nyújtotta információkkal és a hangsúlyt a vívómester fő művére teszem át, amelyet 1902-ben írt, számításaim szerint 8, saját bevallása szerint 14 évnyi vívómesterkedéssel a háta mögött, amihez valószínűleg hozzá kell számolni a bécsújhelyi vívótanfolyam utáni (1887) éveket, 41 évesen, abban a korban, amikor a párbaj intézménye igen divatos volt az ún. becsületbeli ügyek elintézésére. Ezen kívül egy könyvéről tudok: 

Német nyelven íródott, Franz Litomysky (vagy Lytomirsky) kapitánnyal (főhadnagy) közösen adják ki 1894-ben Bécsben, Systematisches Lehrbuch für den Unterricht im Säbelfechten aus der Hoch-Tierce-Auslage címen , ekkoriban Arlowot még a magas terc híveként jegyzik. Elérhető példányt sajnos nem találtam belőle, bár a kor betűtípusa és saját némettudásom ismeretében nem biztos, hogy ez akkora veszteség...

Santelli, Gerentsér és Borsody kortársaként is jelentős sikereket ért el, a Magyar Vívómesterek Egyesületének tagjaként komoly szava lehetett vívókörökben.

Az 1905-ös vívóversenyen tanítványai a II. osztályú kardfőversenyben kis ezüstérmet, vagyis a 3. helynek megfelelő mai bronzérmet (Tatits Tibor), valamint a kardközépversenyben Darányi Gyula 2. helyezéséért nagy ezüstérmet kapott.

Érdekes, hogy tőrközépversenyben Santelli tanítványa mögött, Arlow tanítványa végzett a 2. helyen.

Ebben, ebben és ebben a cikkben részletesebb leírást és további érdekes információkat (akár Borsodiról is) talál a kedves olvasó.

Vitathatatlan, hogy a mester a korabeli vívóélet elismert és prominens alakjának számított, amelyet csak fokozott a keze alól kikerült vívókönyv, amely kompromisszumot jelentett a régi magyar iskola és az új, "talján komédiának" tartott olasz vívóiskola közötti szembenállásban.

Műve hiánypótlónak számított a valószínűleg kizárólag gyakorlati oktatásra berendezkedett magyar vívóéletben.

A jó szándékú kritikáért és helyreigazításokért köszönet a szablyavívás blog írójának!