Bordó és Ezüst - avagy válasz egy bejegyzésre

Igen, én vagyok az a vívó ismerős, aki EBBEN a bejegyzésben említésre kerül.

Hosszasan gondolkodtam, milyen választ írjak, hiszen ezerféle újabb érv és szempont tolult elő, hogy a kesztyűt felvéve belemenjünk egy szigorúan kulturált és jó szándékú vitába.

Ez azonban nem fog megtörténni. 3 okból.

1. Máté, a bejegyzés írója HISZ az igazában. Márpedig, aki az érzelmi intelligencia alapvetéseivel tisztában van, tudja, hogy a hitet majdnem lehetetlen megingatni. Én is hiszek Jézus Krisztusban, és mondhat bárki akármit, ez így is marad, amíg saját magam nem részesülök olyan élményben, ami miatt meghasonlik a saját hitem. Ugyanez igaz bármilyen politikai nézetre, és mint látható, a vívással kapcsolatban is. Újabb és újabb érvek követnék egymást anélkül, hogy az álláspontok közelednének egymáshoz.

2. Kedvelem Mátét mint embert, és mint vívót is. Nincs értelme egy végtelen vitának, aminek köszönhetően csak ellentétek keletkeznek pozitív következmény nélkül. Én a barantát akkor is újhullámosnak és nem hagyományosnak fogom tekinten. Még akkor is, ha nem vagyok Arlow fanatikusa és jól tudom, hogy nem csak kis hazánkban, hanem nemzetközi szinten is rengeteg stílusban vívnak, elég ha az escrimára, vagy a japán irányzatokra gondolunk, csak hogy ne maradjunk Európában. Nem mondom, hogy az új hullámokkal baj van (hiszen volt ilyen a zenében is), hanem azt, hogy a helyén kell kezelni. Nekem nincs bajom a barantával, sőt egyenesen szimpatikus az a lelkesedés és tisztaság, amivel újat alkotnak - jelen esetben a szablyavívásban - régi információk felhasználásával.

3. A privát beszélgetésünk célja induláskor nem a vita volt. Csupán megmutattam egy első indulatból írt bejegyzést. És mivel a vitát nem indítottam el, be is fejezem. Maradjunk annyiban. hogy a barantás vívás jó, de nem hagyományos.

Tisztellek becsüllek! ;)

Lóránt

U.i.: Van egy 4. ok is. Nem vagyok kompetens. Még az arlow-i vívást sem ismerem eléggé, nemhogy a barantát, a küzdelemben való részvételről már nem is beszélek. :) Nekem csak véleményem van...

Bordó és Ezüst - avagy válasz egy bejegyzésre

Igen, én vagyok az a vívó ismerős, aki EBBEN a bejegyzésben említésre kerül.

Hosszasan gondolkodtam, milyen választ írjak, hiszen ezerféle újabb érv és szempont tolult elő, hogy a kesztyűt felvéve belemenjünk egy szigorúan kulturált és jó szándékú vitába.

Ez azonban nem fog megtörténni. 3 okból.

1. Máté, a bejegyzés írója HISZ az igazában. Márpedig, aki az érzelmi intelligencia alapvetéseivel tisztában van, tudja, hogy a hitet majdnem lehetetlen megingatni. Én is hiszek Jézus Krisztusban, és mondhat bárki akármit, ez így is marad, amíg saját magam nem részesülök olyan élményben, ami miatt meghasonlik a saját hitem. Ugyanez igaz bármilyen politikai nézetre, és mint látható, a vívással kapcsolatban is. Újabb és újabb érvek követnék egymást anélkül, hogy az álláspontok közelednének egymáshoz.

2. Kedvelem Mátét mint embert, és mint vívót is. Nincs értelme egy végtelen vitának, aminek köszönhetően csak ellentétek keletkeznek pozitív következmény nélkül. Én a barantát akkor is újhullámosnak és nem hagyományosnak fogom tekinten. Még akkor is, ha nem vagyok Arlow fanatikusa és jól tudom, hogy nem csak kis hazánkban, hanem nemzetközi szinten is rengeteg stílusban vívnak, elég ha az escrimára, vagy a japán irányzatokra gondolunk, csak hogy ne maradjunk Európában. Nem mondom, hogy az új hullámokkal baj van (hiszen volt ilyen a zenében is), hanem azt, hogy a helyén kell kezelni. Nekem nincs bajom a barantával, sőt egyenesen szimpatikus az a lelkesedés és tisztaság, amivel újat alkotnak - jelen esetben a szablyavívásban - régi információk felhasználásával.

3. A privát beszélgetésünk célja induláskor nem a vita volt. Csupán megmutattam egy első indulatból írt bejegyzést. És mivel a vitát nem indítottam el, be is fejezem. Maradjunk annyiban. hogy a barantás vívás jó, de nem hagyományos.

Tisztellek becsüllek! ;)

Lóránt

U.i.: Van egy 4. ok is. Nem vagyok kompetens. Még az arlow-i vívást sem ismerem eléggé, nemhogy a barantát, a küzdelemben való részvételről már nem is beszélek. :) Nekem csak véleményem van...

Motivációs muzsika

Szablyabuhera - Manifesztáció

Ugyan pár napja már itt van nálam egy újabb rezur kard, de eddig nem volt időm lefényképezni és cikket írni hozzá.
Íme:

Kedves barkácsoló ismerősömnek ezúttal egy 496 gramm és 100,5 cm paraméterekkel rendelkező eszközt sikerült készítenie, ezúttal már kosárral felszerelve. A kosár anyaga alumínium.

Mint látható, a kosár formáját inkább "kengyelesre" készítette, ami a használhatóságot nem csökkenti, viszont a továbbiakban még módosulni fog.

A súlypontja is közel van az ideálishoz, a kard jól forgatható, amit csak a markolat csupasz, kissé csúszós anyaga nehezít. A markolat formája is módosítást igényel, de amint megtalálom a valahova elszórt sablonomat ez könnyen megoldható. Ami még feltűnő az a hegy, ami asszózásra ugyan nem alkalmas, alapozáshoz azonban tökéletesen használható.

A következő képek ismét egy esztétikai fejlődni valót mutatnak be, nevesül, hogy a penge felülete még nem igazán nevezhető simának. A teramid lemez remélhetőleg erre is megoldást jelent majd.

Hát itt tartunk most. Van remény...

De most komolyan...

De most komolyan...
Kinek nem forr fel a vére? :)

Szablyabuhera - teramid vágás problémák

Hozzáláttam a teramidból kivágni a kardot, és megtanultam azt is, hogy a favágó dekopír lap nem viszi ezt a vastag műanyagot. Mivel nem találtam meg a fémvágó lapot vagy kézzel vágom el, vagy veszek. Meglátjuk...

Szablyabuhera - Megérkeztek az alapanyagok

Megérkeztek a mintadarabok alapanyagjai, teramid és polietilén.

A teramid úgy tippelem a sárgásabb, alsó anyag. Meglátjuk mit tudok kihozni belőlük.

Szemléletváltás

Tegnap sikerült egy érdekes beszélgetésbe bonyolódnom Morlin Bálinttal, a Mare Temporis Alapítvány vívó és muskétás csapatának vezetőjével. Ennek köszönhetően rengeteg fontos információt sikerült szereznem főleg magamról és a víváshoz fűződő viszonyomról.

Egyik, hogy a vívás megtanulására és megismerésére kialakított koncepcióm teljesen elhibázott. A mostani szándékaim mentén soha nem fogom megismerni a vívás mélységeit, még akkor sem, ha végig feldolgozok akárhány könyvet.

A másik, hogy az alázat nagyon fontos, mert ha valamit igazán meg akarunk ismerni és a részévé akarunk válni, a személyiségünket is óhatatlanul hozzá kell idomítanunk, ellenkező esetben csak felszínes tudásra tehetünk szert.

Így kicsit visszaveszek a tempóból és a tanulás minden egyes lépését a lehető legalaposabban, mikroszkopikus részletességgel megvizsgálom.

Persze nekem fontos a versenyzés is, meg a közösség, így terveim szerint jövőre aktívan részt veszek az ilyen rendezvényeken, de a vezérfonal a vívás, mint harcművészet felfedezése. 

Ezzel végére értem a ritka filozofikus posztjaim egyikének. UFF, én beszéltem!

Szablyabuhera - Áttörés

A legutóbbi poszt óta elég sokat sikerült haladnom a gyakorlókarddal kapcsolatban. Először is rájöttem, hogy a PVC teljességgel alkalmatlan gyakorlókardnak, mert amellett, hogy egy rétegben hajlékony, még rideg is, és könnyen elpattan. Több réteg összeragasztásával sem érhető el megfelelően merev eszköz, tehát másik anyag után kellett néznem.

A képeken szereplő eszköz 0, azaz Nulla forintból készült, de sajnos ez csak erre az egyetlen darabra igaz. A jó hír, hogy a következő darabok sem kerülnek 4-5000 Ft-nál többe, és olyan alakúra készíthetők, amilyenre akarjuk. Legalábbis elméletileg.

Lehet, hogy orkok voltak a közelben...

A vékony műanyag lapolása nem tökéletes, de ez semmit sem von le a használhatóságból

A kereszmetszet

Egyetlen negatívum vele kapcsolatban, hogy nem tudom, mi a hivatalos neve az anyagnak, amiből készült. Annyit tudok, hogy akik használják, rezurnak,, vagy rezúrnak nevezik, de semmit nem dob ki erre a Google, csak valami együttest, ami viszont nem műanyag, ellenben nagyon szar.

Ezzel  sose mérgezzétek magatokat

A fokélvágás kicsit elcsúszott...

A mellékelt videón két dolog is látszik: egyik, hogy az udvarunk a költözés után fél évvel lomosabb, mint valaha, a másik, hogy a gyakorlókardot elég erősen a kint hányódó fekvenyomó-padom éléhez csapkodva sem tudok benne kárt tenni, sem élével, sem lapjával.

A fejvéd rácsa viszont kis mértékben forgácsolja

Az anyag hasonló fizikai tulajdonságokat mutat, mint a szerintem erre a célra legalkalmasabb teramid. Kicsit olajos tapintású, fehér anyag, rugalmas és eléggé szilárd, hogy hárítani lehessen vele.

A csupasz penge súlya egyébként pontosan 280 gramm, ami kis mértékben változni fog, miután markolattal és kengyellel szerelem fel, ami amiatt is szüksége, mert jelenleg a súlypontja nagyon elől van, a leendő kengyeltől kb. 20 cm-re.

A következő lépésként ma várom, hogy megérkezzen kétféle anyag, a további kísérletezéshez. Egyik a már említett teramid, a másik pedig a polietilén, amiből a Cold Steel is készíti a maga gyakorló bokkenjeit.

És végül, hogy Rezur együttes, vagy mi, okozta károkat helyrehozzam, hallgassatok jóféle magyar muzsikát a gyakorláshoz:

Szabadság, testvérek!