2016. december 29., csütörtök

A nyújtásról és annak fontosságáról

Képtalálat a következőre: „nyújtás”

A fácsebokkon találtam egy nagyon jó CIKKet, ami a korombeli, sportolással ilyen-olyan mértékben foglalkozók számára nagyon hasznos lehet.
Részemről pontosan a futással kapcsolatban van találkozási pontja a víváshoz, ugyanis a folyamatos sípcsont csonthátya-gyulladás és az azt követő mumusozódás (Viigyázat! Ulyssesi szóképzés!) miatt nem mertem újrakezdeni a futást, mind a mai napig.
A cikkben rengeteg hasznos tanács olvasható, mellőzve a szakszavak használatát és a felesleges sallangokat, például a fent említett sérüléssel kapcsolatban. A kulcsszó: nyújtás.
Talán erre a cikkre vártam, hogy elkezdhessem a futást. Végre.

2016. november 24., csütörtök

Bordó és Ezüst - avagy válasz egy bejegyzésre


Igen, én vagyok az a vívó ismerős, aki EBBEN a bejegyzésben említésre kerül.
Hosszasan gondolkodtam, milyen választ írjak, hiszen ezerféle újabb érv és szempont tolult elő, hogy a kesztyűt felvéve belemenjünk egy szigorúan kulturált és jó szándékú vitába.
Ez azonban nem fog megtörténni. 3 okból.
1. Máté, a bejegyzés írója HISZ az igazában. Márpedig, aki az érzelmi intelligencia alapvetéseivel tisztában van, tudja, hogy a hitet majdnem lehetetlen megingatni. Én is hiszek Jézus Krisztusban, és mondhat bárki akármit, ez így is marad, amíg saját magam nem részesülök olyan élményben, ami miatt meghasonlik a saját hitem. Ugyanez igaz bármilyen politikai nézetre, és mint látható, a vívással kapcsolatban is. Újabb és újabb érvek követnék egymást anélkül, hogy az álláspontok közelednének egymáshoz.
2. Kedvelem Mátét mint embert, és mint vívót is. Nincs értelme egy végtelen vitának, aminek köszönhetően csak ellentétek keletkeznek pozitív következmény nélkül. Én a barantát akkor is újhullámosnak és nem hagyományosnak fogom tekinten. Még akkor is, ha nem vagyok Arlow fanatikusa és jól tudom, hogy nem csak kis hazánkban, hanem nemzetközi szinten is rengeteg stílusban vívnak, elég ha az escrimára, vagy a japán irányzatokra gondolunk, csak hogy ne maradjunk Európában. Nem mondom, hogy az új hullámokkal baj van (hiszen volt ilyen a zenében is), hanem azt, hogy a helyén kell kezelni. Nekem nincs bajom a barantával, sőt egyenesen szimpatikus az a lelkesedés és tisztaság, amivel újat alkotnak - jelen esetben a szablyavívásban - régi információk felhasználásával.
3. A privát beszélgetésünk célja induláskor nem a vita volt. Csupán megmutattam egy első indulatból írt bejegyzést. És mivel a vitát nem indítottam el, be is fejezem. Maradjunk annyiban. hogy a barantás vívás jó, de nem hagyományos.

Tisztellek becsüllek! ;)

Lóránt

U.i.: Van egy 4. ok is. Nem vagyok kompetens. Még az arlow-i vívást sem ismerem eléggé, nemhogy a barantát, a küzdelemben való részvételről már nem is beszélek. :) Nekem csak véleményem van...

Bordó és Ezüst - avagy válasz egy bejegyzésre


Igen, én vagyok az a vívó ismerős, aki EBBEN a bejegyzésben említésre kerül.
Hosszasan gondolkodtam, milyen választ írjak, hiszen ezerféle újabb érv és szempont tolult elő, hogy a kesztyűt felvéve belemenjünk egy szigorúan kulturált és jó szándékú vitába.
Ez azonban nem fog megtörténni. 3 okból.
1. Máté, a bejegyzés írója HISZ az igazában. Márpedig, aki az érzelmi intelligencia alapvetéseivel tisztában van, tudja, hogy a hitet majdnem lehetetlen megingatni. Én is hiszek Jézus Krisztusban, és mondhat bárki akármit, ez így is marad, amíg saját magam nem részesülök olyan élményben, ami miatt meghasonlik a saját hitem. Ugyanez igaz bármilyen politikai nézetre, és mint látható, a vívással kapcsolatban is. Újabb és újabb érvek követnék egymást anélkül, hogy az álláspontok közelednének egymáshoz.
2. Kedvelem Mátét mint embert, és mint vívót is. Nincs értelme egy végtelen vitának, aminek köszönhetően csak ellentétek keletkeznek pozitív következmény nélkül. Én a barantát akkor is újhullámosnak és nem hagyományosnak fogom tekinten. Még akkor is, ha nem vagyok Arlow fanatikusa és jól tudom, hogy nem csak kis hazánkban, hanem nemzetközi szinten is rengeteg stílusban vívnak, elég ha az escrimára, vagy a japán irányzatokra gondolunk, csak hogy ne maradjunk Európában. Nem mondom, hogy az új hullámokkal baj van (hiszen volt ilyen a zenében is), hanem azt, hogy a helyén kell kezelni. Nekem nincs bajom a barantával, sőt egyenesen szimpatikus az a lelkesedés és tisztaság, amivel újat alkotnak - jelen esetben a szablyavívásban - régi információk felhasználásával.
3. A privát beszélgetésünk célja induláskor nem a vita volt. Csupán megmutattam egy első indulatból írt bejegyzést. És mivel a vitát nem indítottam el, be is fejezem. Maradjunk annyiban. hogy a barantás vívás jó, de nem hagyományos.

Tisztellek becsüllek! ;)

Lóránt

U.i.: Van egy 4. ok is. Nem vagyok kompetens. Még az arlow-i vívást sem ismerem eléggé, nemhogy a barantát, a küzdelemben való részvételről már nem is beszélek. :) Nekem csak véleményem van...

2016. november 17., csütörtök

Szablyabuhera - Manifesztáció

Ugyan pár napja már itt van nálam egy újabb rezur kard, de eddig nem volt időm lefényképezni és cikket írni hozzá.
Íme:


Kedves barkácsoló ismerősömnek ezúttal egy 496 gramm és 100,5 cm paraméterekkel rendelkező eszközt sikerült készítenie, ezúttal már kosárral felszerelve. A kosár anyaga alumínium.




Mint látható, a kosár formáját inkább "kengyelesre" készítette, ami a használhatóságot nem csökkenti, viszont a továbbiakban még módosulni fog.


A súlypontja is közel van az ideálishoz, a kard jól forgatható, amit csak a markolat csupasz, kissé csúszós anyaga nehezít. A markolat formája is módosítást igényel, de amint megtalálom a valahova elszórt sablonomat ez könnyen megoldható. Ami még feltűnő az a hegy, ami asszózásra ugyan nem alkalmas, alapozáshoz azonban tökéletesen használható.
A következő képek ismét egy esztétikai fejlődni valót mutatnak be, nevesül, hogy a penge felülete még nem igazán nevezhető simának. A teramid lemez remélhetőleg erre is megoldást jelent majd.



Hát itt tartunk most. Van remény...


2016. november 10., csütörtök

Szablyabuhera - teramid vágás problémák

Hozzáláttam a teramidból kivágni a kardot, és megtanultam azt is, hogy a favágó dekopír lap nem viszi ezt a vastag műanyagot. Mivel nem találtam meg a fémvágó lapot vagy kézzel vágom el, vagy veszek. Meglátjuk...

2016. november 8., kedd

Szablyabuhera - Megérkeztek az alapanyagok


Megérkeztek a mintadarabok alapanyagjai, teramid és polietilén.
A teramid úgy tippelem a sárgásabb, alsó anyag. Meglátjuk mit tudok kihozni belőlük.

2016. november 6., vasárnap

Szemléletváltás


Tegnap sikerült egy érdekes beszélgetésbe bonyolódnom Morlin Bálinttal, a Mare Temporis Alapítvány vívó és muskétás csapatának vezetőjével. Ennek köszönhetően rengeteg fontos információt sikerült szereznem főleg magamról és a víváshoz fűződő viszonyomról.
Egyik, hogy a vívás megtanulására és megismerésére kialakított koncepcióm teljesen elhibázott. A mostani szándékaim mentén soha nem fogom megismerni a vívás mélységeit, még akkor sem, ha végig feldolgozok akárhány könyvet.
A másik, hogy az alázat nagyon fontos, mert ha valamit igazán meg akarunk ismerni és a részévé akarunk válni, a személyiségünket is óhatatlanul hozzá kell idomítanunk, ellenkező esetben csak felszínes tudásra tehetünk szert.
Így kicsit visszaveszek a tempóból és a tanulás minden egyes lépését a lehető legalaposabban, mikroszkopikus részletességgel megvizsgálom.
Persze nekem fontos a versenyzés is, meg a közösség, így terveim szerint jövőre aktívan részt veszek az ilyen rendezvényeken, de a vezérfonal a vívás, mint harcművészet felfedezése. 
Ezzel végére értem a ritka filozofikus posztjaim egyikének. UFF, én beszéltem!

2016. november 4., péntek

Szablyabuhera - Áttörés

A legutóbbi poszt óta elég sokat sikerült haladnom a gyakorlókarddal kapcsolatban. Először is rájöttem, hogy a PVC teljességgel alkalmatlan gyakorlókardnak, mert amellett, hogy egy rétegben hajlékony, még rideg is, és könnyen elpattan. Több réteg összeragasztásával sem érhető el megfelelően merev eszköz, tehát másik anyag után kellett néznem.
A képeken szereplő eszköz 0, azaz Nulla forintból készült, de sajnos ez csak erre az egyetlen darabra igaz. A jó hír, hogy a következő darabok sem kerülnek 4-5000 Ft-nál többe, és olyan alakúra készíthetők, amilyenre akarjuk. Legalábbis elméletileg.

Lehet, hogy orkok voltak a közelben...


A vékony műanyag lapolása nem tökéletes, de ez semmit sem von le a használhatóságból

A kereszmetszet

Egyetlen negatívum vele kapcsolatban, hogy nem tudom, mi a hivatalos neve az anyagnak, amiből készült. Annyit tudok, hogy akik használják, rezurnak,, vagy rezúrnak nevezik, de semmit nem dob ki erre a Google, csak valami együttest, ami viszont nem műanyag, ellenben nagyon szar.

Ezzel  sose mérgezzétek magatokat

A fokélvágás kicsit elcsúszott...

A mellékelt videón két dolog is látszik: egyik, hogy az udvarunk a költözés után fél évvel lomosabb, mint valaha, a másik, hogy a gyakorlókardot elég erősen a kint hányódó fekvenyomó-padom éléhez csapkodva sem tudok benne kárt tenni, sem élével, sem lapjával.
A fejvéd rácsa viszont kis mértékben forgácsolja

Az anyag hasonló fizikai tulajdonságokat mutat, mint a szerintem erre a célra legalkalmasabb teramid. Kicsit olajos tapintású, fehér anyag, rugalmas és eléggé szilárd, hogy hárítani lehessen vele.
A csupasz penge súlya egyébként pontosan 280 gramm, ami kis mértékben változni fog, miután markolattal és kengyellel szerelem fel, ami amiatt is szüksége, mert jelenleg a súlypontja nagyon elől van, a leendő kengyeltől kb. 20 cm-re.
A következő lépésként ma várom, hogy megérkezzen kétféle anyag, a további kísérletezéshez. Egyik a már említett teramid, a másik pedig a polietilén, amiből a Cold Steel is készíti a maga gyakorló bokkenjeit.





És végül, hogy Rezur együttes, vagy mi, okozta károkat helyrehozzam, hallgassatok jóféle magyar muzsikát a gyakorláshoz:


Szabadság, testvérek!

2016. október 28., péntek

Szeptember 12.


Ezen a napon lett egy éves a blog. Visszatekintve elég zűrös volt ez az időszak költözéssel, egy számomra elég rossz eredménnyel záruló versennyel, rengeteg tervvel és ~60 bejegyzéssel.
A blogot még Kenyából, Indiából és Ausztráliából is látták, még ha valószínűleg csak véletlen találatok is lehettek, Az USA viszont 2. helyen végzett megjelenítés tekintetében (365) kis hazánk mögött (2068). A dobogó 3. fokát Oroszország foglalja el (211).
Köszönöm a vívótársaknak a konstruktív véleményeket és információkat, amivel hozzájárultak a blog működéséhez!

Hepi börzdéj!

2016. október 25., kedd

Szablyabuhera - A vázlat

Első lépésben elkészítettem a gyakorlókard vázlatát.
Méret és alak szempontjából, az általam egyik legszebbnek ítélt, 1824M legénységi szablyát választottam, a következő méretekkel:

Hossz hüvely nélkül: ~99cm
Penge hossza: ~86 cm
Penge szélessége ~3,5 cm
Penge íve:~5,6 cm

Most is Ulrich volt segítségemre, néhány szemléletes fotóval könnyítve meg a kard képének kialakítását. Ezekkel ni:



A feladat nem volt túl nehéz, még úgy sem, hogy első fellángolásból, mindenféle előkészület nélkül láttam hozzá az elkészítéséhez.
Mit csináltam tehát,  lépésről-lépésre?

1. Kerestem egy felületet, amire felrajzolhattam a kard sablonját. Itt követtem el az első hibát, ugyanis egy laminált padló hátulját szemeltem ki, amire sem a toll nem fogott, sem a filctoll, amint ez a képekből is jól látszik. Ha megint meg kellene csinálnom, fekete tinten pennel rajzolnék kartonlapra, mert igaz, hogy ez a sablon strapabíróbb lesz, a szerkesztés körülményes volt, és ezt még ki is kell majd dekopír fűrésszel vágnom, ami megintcsak színtiszta élvezet lesz.


2. Felszerkesztettem a kard méreteit. Ez volt számomra a legbonyolultabb művelet, mert ívet kellett rajzolni, aminek hasonlítania is kellett az eredeti kardhoz, az ívmagasságnak is meg kellett maradnia, ahogy a penge szélességének is.

a.) Először felrajzoltam a kard teljes hosszát, amibe bemértem a penge hosszát. Ezeket egy vízszintes vonallal kötöttem össze.
b.) A vízszintes vonaltól lemértem a penge ívét és az így kapott pontból két vonalat húztam a kard hegyéig és a pengetőn keresztül, meghosszabbítva a teljes hosszig.
c.) Lemértem a penge szélességét és felszerkesztettem.

3. Na itt jöttem rá, hogy elbénáztam, ugyanis az így kapott ív még csak nem is hasonlított az eredeti kecses 1824-esre, sokkal inkább emlékeztetett egy lengyel szablyára. Szerencsére lángelme vagyok és felismertem a szitut. A penge vastagsága miatt 1,5 cm-rel feljebb került, amit hozzáadtam az előző ponthoz és így már szépen helyére kerültek a dolgok, amint a lenti képen is látszik, amit valamiért csak függőlegesen tudtam bemásolni, A méreteknél a rajzon hibásan tüntettem fel, a penge íve a felső, vastag, pirossal cifrázott vonalig mérendő. A kard hegyét lekerekítettem, hogy esetleges asszózás közben ne jelentsen gondot.

4. Utolsó lépésben felrajzoltam a markolat alakját és a kengyelt, bár utóbbi úgysem fog látszani a kivágás után. A markolat hosszúságát derékszöggel szerkesztettem az eredeti vonalhoz képest.



Az alsó képen látszik milyen eszközöket használtam. A filctoll lemaradt. :)
Ha én képes voltam egy ilyet megrajzolni, akkor bárki meg tudja csinálni mérnöki képesítés nélkül, bár tagadhatatlan, hogy akkor sokkal vagányabban nézne ki.
Ugyanezzel a módszerrel bármilyen méretű és típusú kard sablonja elkészíthető, ízlés szerint.

Ami a kard súlyát és súlypontját illeti, még nem tudom, hogy fog alakulni, ezeket az elkészítés későbbi fázisaiban kell megtapasztalnom.

Az eddigi költség 0 Ft. Leszámítva az elfogyasztott tintát. :)

Most megyek és kivágom a sablont, aztán hozzálátok a gyakorlókard alapanyagának az előkészítéséhez, ami - nem meglepő módon - szintén olcsó és használható anyagból fog készülni.

Szablyabuhera projekt

Épp most láttam egy lengyel típusú szintetikus gyakorlószablyát, potom 18321 jó magyar forintért, természetesen postaköltség nélkül. ITT
Én ezt kicsit soknak tartom egy gyakorlóeszközért, ami ugyan csillog-villog, mint a takony, de hasznosságban nem áll sokkal felette a barantás plüsinek (ami tudom, hogy nem egyenértékű egy szablya alakú eszközzel, de nem is feltétlenül szükséges, hogy egyéni gyakorláshoz olyan legyen), ezért bejelentem, hogy hozzálátok egy filléres, minden igényt kielégítő és biztonságos eszköz elkészítéséhez.
Aki nem olyan sóher, mint én, az vegye meg nyugodtan a fenti linken kapható gyakorlókardok egyikét, de akinek ugyanúgy kedve van barkácsolni és a fáradtságot kevésbé sajnálja, mint a pénzt, javaslom tartson velem és a leírásom alapján készítse el saját gyakorló és/vagy asszózó kardját. A felmerülő kérdésekre szívesen válaszolok.
Tüstént hozzá is látok. Hajrá!

2016. október 23., vasárnap

Baranta Fábrynál

Litkei Máté barátom ajánlásával láttam egy videót a Fábry c. műsorban fellépő barantások produkciójáról. Bár a baranta nem az én világom, mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy kevés hasonló jellegű bemutatónál lehet látni azt az egységes mozgást és energiát, ami a barantásokat jellemezte. A botok szinte teljesen egyszerre mozdultak, a küzdelmek koreográfiája pörgős volt, tehát le a kalappal srácok! Csak így tovább!


Annyit azért elárulok, hogy akit csak a szablya érdekel az 6:45 és 7:15 között figyeljen.

Arlow - Életrajz


Ahogy ígértem, hozzákezdek hát Arlow Gusztáv egyszerű című könyvének a mélyreható tanulmányozásához.
De ki is volt lovag Arlow Gusztáv?
Mindössze egy rövid ismertetőt találtam róla a MSZI honlapján, amelynek minden bizonnyal ez a cikk szolgált alapjául. Egy kicsit már előrébb járok mint ők, ugyanis megtaláltam testvére, a Przemysl-t is megjárt lovag Arlow Viktor hadi naplóját, amely Kard és Fátyol címen olvasható a MEK honlapján. (Olvassátok feleim!)
E szerint Arlow Gusztáv Eszéken született 1861. július 14-én, hétgyermekes család legidősebb fiaként. Húgai közül ketten is alig érik meg az egyéves kort, három fiútestvére élettörténete szintén érdekes , ha valaki belemerülne, a fenti linken elolvashatja a család részletes történetét. Halálának körülményeiről csak annyit tudunk meg, hogy az I. világháborúban hősi halottként fejezte be földi pályafutását.
A két időpont között, elég mozgalmas élete lehetett.
1882 május 14-én legfelsőbb dicséretben részesül az 51. Frigyes főherceg gyalogezred tagjaként. Ekkor 21 éves!
1894-ben már a 32. Mária Terézia Császár és Királynő gyalogezredben szolgál 2. osztályú századosként. 33 éves. Ugyanebben az évben kilép az aktív katonai szolgálatból, mi másért, mint egy nő miatt, akinek családja túl szegény, hogy hozományt biztosítson a fényes pálya előtt álló tiszt számára. Bécsújhelyen szerzett ismereteire támaszkodhat, amikor körúti átalakított lakásában megkezdi a vívásoktatást.
1896 után tanulja Luigi Barbasettitől az olasz vívást, amelyről oklevelet is kap.
Kardokkal ékesített Katonai Érdemérem Ferenc József arcképével1900 és 1905 között Szolnokon minden évben vívóakadémiát rendez, 1904-ben maga is vív Barbasettivel, akit saját visszafogottsága ellenére le is győz a bécsi Kirchhoffer Vívóakadémián, aki nagy hírneve ellenére csak KÉT évvel idősebb Arlownál. (lentebb balra, a nagy bajuszú, szigorú bácsi)
Később négy vívóiskola vívómestere is volt (a selmecbányai Akadémiai Atléta Club, BEAC, Arlow Vívó Club, Szolnoki Vívó Club).
1909. június 19-étől a nyá. szds. rendfokozatot viselheti a Katonai Érdemérem (Signum Laudis, jobbra) és a (nem tudom hányadik fokozatú) Katonai Érdemkereszt tulajdonosaként.

Én most megelégszem a linkek nyújtotta információkkal és a hangsúlyt a vívómester fő művére teszem át, amelyet 1902-ben írt, számításaim szerint 8, saját bevallása szerint 14 évnyi vívómesterkedéssel a háta mögött, amihez valószínűleg hozzá kell számolni a bécsújhelyi vívótanfolyam utáni (1887) éveket, 41 évesen, abban a korban, amikor a párbaj intézménye igen divatos volt az ún. becsületbeli ügyek elintézésére. Ezen kívül egy könyvéről tudok: 
Német nyelven íródott, Franz Litomysky (vagy Lytomirsky) kapitánnyal (főhadnagy) közösen adják ki 1894-ben Bécsben, Systematisches Lehrbuch für den Unterricht im Säbelfechten aus der Hoch-Tierce-Auslage címen , ekkoriban Arlowot még a magas terc híveként jegyzik. Elérhető példányt sajnos nem találtam belőle, bár a kor betűtípusa és saját némettudásom ismeretében nem biztos, hogy ez akkora veszteség...
Santelli, Gerentsér és Borsody kortársaként is jelentős sikereket ért el, a Magyar Vívómesterek Egyesületének tagjaként komoly szava lehetett vívókörökben.
Az 1905-ös vívóversenyen tanítványai a II. osztályú kardfőversenyben kis ezüstérmet, vagyis a 3. helynek megfelelő mai bronzérmet (Tatits Tibor), valamint a kardközépversenyben Darányi Gyula 2. helyezéséért nagy ezüstérmet kapott.
Érdekes, hogy tőrközépversenyben Santelli tanítványa mögött, Arlow tanítványa végzett a 2. helyen.
Ebben, ebben és ebben a cikkben részletesebb leírást és további érdekes információkat (akár Borsodiról is) talál a kedves olvasó.
Vitathatatlan, hogy a mester a korabeli vívóélet elismert és prominens alakjának számított, amelyet csak fokozott a keze alól kikerült vívókönyv, amely kompromisszumot jelentett a régi magyar iskola és az új, "talján komédiának" tartott olasz vívóiskola közötti szembenállásban.
Műve hiánypótlónak számított a valószínűleg kizárólag gyakorlati oktatásra berendezkedett magyar vívóéletben.

A jó szándékú kritikáért és helyreigazításokért köszönet a szablyavívás blog írójának!

Kötet Borsody Lászlóról

Érdekes videóra leltem, amely szerint Máday Norbert, A Magyar Szablyavívó Iskola alapítója, és Borsody László elkötelezett híve 4 évnyi kutatómunka után terjedelmes kötettel bővítheti vívókönyvtárunkat. A magam részéről minél hamarabb szert teszek egy példányra!


Emlékezzünk a bátrakra!

2016. október 20., csütörtök

Vissza Arlowhoz


Most, hogy újra elkezdtem a vívással foglalkozni, úgy döntöttem, visszatérek a kezdetekhez és lépésről-lépésre feldolgozom Arlow könyvét a legelejétől.
Remélem a téma iránt érdeklődők nagy örömüket fogják lelni benne és a leírások értelmezésében is segítséget tudok majd nyújtani a teljesen kezdőknek.
Ehhez azonban el kell készítenem a gyakorlókardokat, amelyek alapjául az 1824 mintájú legényégi szablya szolgál majd. A következő bejegyzés tehát ezek megszületését dokumentálja.


2016. október 15., szombat

Van-e értelme a hárításnak?

A Kapuvári vívóverseny videóit nézegetve felmerült bennem egy kérdés: szablyapárbajban van-e értelme a sportvívásban használt technikáknak?
A hárításoknak ugyanis olyan erőhatással kell megbirkózniuk, ami lehetetlenné teszi a kifinomult pengevezetést, kötés az akciók gyorsasága és vadsága miatt szóba sem jöhet, a második szándékra sem igen láttam példát, de a sort folytathatnám még.
A sportvívás, pirospecsenye gyorsaságával tehát, kontrasztot alkot a full kontakt mérkőzés (negatív tartalom nélküli) primitívsége, amely talán közelebb áll az élet-halál harchoz. Ugyanakkor mégsem felel meg annak, hiszen a versenyzők inkább a pontok gyűjtésére törekedtek, semhogy önmaguk védelmével törődnének. Az egyperces küzdelmek alatt, gyakorlatilag az összes vitéz jobb létre szenderült volna, ha éles karddal végzik a mutatványt.
Összegzésképpen elmondható, hogy a Kapuvári Vívóverseny olyan alternatívát kínál a hagyományőrző, és egyéb, szablyához vonzódó vívóknak, amilyen eddig nem igazán akadt kis hazánkban. Remélem hagyomány lesz belőle, mert igazi bátorságpróba, és a kardvívás egy újabb szegmensében teheti próbára magát az, aki nem riad vissza a Dog Brothers típusú, agresszív próbatételektől.

Ilyenektől:


2016. október 13., csütörtök

Edzés-RE



Újból feltámadt lelkesedéssel vágtam bele az edzésbe, és bár a vasakhoz jobban vonzódom, a jelentős túlsúly (~15 kg) és a 3. X második felébe lépés óvatossá tett, a nagy megterhelés előtt egy kis Fegyencedzéssel hangolom rá a testem a későbbi súlyzózásra. A Starkoknak igazuk is van, a tél közeleg, nekem pedig nincs még konditermem, tehát emiatt is jó választás a saját testsúlyos edzés, amihez egyelőre egy falon, és egy ajtókereten kívül más "eszközre" nincs is szükségem. A hagyományos fegyenctől eltérően én alkalmazok néhány jól bevált testépítő fogást is, amelyekre nem emlékszem a könyvből, viszont nagyban növelhetik a gyakorlatok hatékonyságát. Ezeket az adott gyakorlatoknál ismertetem.

Az edzésem jelenleg így néz ki:

1. nap - Fekvőtámasz falnál (10-20-30-40)
2. nap - Pihenő
3. nap - Függőleges húzás (10-20-30-40) (ITT TARTOK)
4. nap - Pihenő
5. nap - Bicska guggolás
6. nap - Pihenő
7. nap - Pihenő

Látható, ez nyomi hikomatoknak való edzésterv, de ez passzol most az erőnlétemhez ez van.
Első pillantásra látszik, hogy nem minden gyakorlat az első lépése a könyvben szereplő mesterhatosnak, de van, amit egyszerűen nem tudok megcsinálni a hasamtól.
Ez a guggolás gyertyaállásban, mert nem szeretnék megfulladni a pocakom alatt. A másik ilyen gyakorlat pedig a térdemelés ülve, amit a hasfal edzésének első állomásaként határozott meg Paul Wade. Itt egyrészt a térdeimet a hasamtól nem tudom eléggé felhúzni, másrészt az egyensúlyozás annyi erőt elvesz, ami szerintem teljesen hatástalanná teszi has szempontjából a gyakorlatot. Így a törzs edzésére a következő módszert fogom használni:

MINDEN NAP, a pihenőnapokon is, a has és a gerinc edzését elvégzem, a párhuzamos erősségű gyakorlatok alkalmazásával. (Tehát először: Térdemelés fekve és Rövid híd.)
Azt még nem tudom, milyen intenzitással fogom ezeket végezni, hogy maradok-e a könyvben lévő kezdő-középhaladó-haladó felosztásnál, vagy itt is a kifáradás lesz a cél, ezt majd az eredmények függvényében döntöm el.

Ami a vívást illeti, még csak a könyvek áttanulmányozásához, hogy a leghatékonyabb (ha úgy tetszik saját) vívóstílust alakítsam ki, amivel itt-ott meg jelenek majd néhány verseny erejéig. ;)

2016. szeptember 28., szerda

Fontolgatás



Ugyan régen nem írtam ide, de folyamatosan látom, hogy vannak akik rá-ránéznek a blogra. Talán érdemes lenne ismét írni ezt-azt a szablyavívás világából, újraindítani a mellvért-tervet is, meg van egy-két riportra való ismeretségem is, a vívás, hagyományőrzés vonalon, akik mindenképpen megérdemelnék, hogy eggyel több felületen megjelenjenek. Meg azért a vívás is hiányzik na...

2016. május 5., csütörtök

Számadás


Talán lesz akinek hiányoztam, talán nem, de azt hiszem visszatértem. Az elmúlt egy hónapban új helyre költöztem, belecsaptam a méhészkedés sűrűjébe és öregedtem 5 évet.
Újdonság volt például, hogy ha valahonnan rendelek valamit az lehet, hogy két hónap alatt sem készül el. Vagy hogy valamiből mégsem adnak el annyit, amennyit megbeszéltünk. Meg ilyenek. Na mindegy, úgy látszik ilyen ez az üzleti világ.
Itt az ideje, hogy kicsit feltöltődjek a vívással.
Volt időm gondolkodni a miérteken és a hogyanokon, és egy egész karakteres kép kezdett kibontakozni a téglaporba és festékszagba fúlt elmémben.
Ezen az új csapáson folytatom a blogot és az edzés is, remélhetőleg önmagam és mások örömére.
Végre átrágom magam a vívással foglalkozó könyveimen is, és ezzel a tudással felvértezve hamarosan megszeppent oroszlánként lépek a szablyavívás versenyek vérmentes arénájába.
Hú de elcseszettül irodalmi vagyok ma. Be is fejezem, mielőtt megölök valakit ezzel a mélyről jövő naív művészetemmel.

HAMAROSAN TALÁLKOZUNK!

2016. április 7., csütörtök

A blog élt, él, és élni fog!

Hosszú ideje nem jelentkeztem új bejegyzéssel, ami leginkább egy lakásfelújítás egyébként hajpigment-eltüntető teendőinek köszönhető. A vívásról mostanában csak ábrándozom, de egy vágást sem tettem több hónapja. Ez jelentős kiesés, ami az idei versenyterveimet is felboríthatja. Meglátjuk mi lesz...

2016. március 17., csütörtök

Párhuzamos blog

Új blogot kezdtem írni, ahol az edzéstervem részleteibe avatom be az érdeklődőket. A blog neve találóan: Lusta Disznó. A design még az alap, de majd azt is kialakítom.
A munka persze itt is folytatódik, már amennyire a magánéletem teendői engedik.

2016. január 31., vasárnap

A mellvért készítése - coming soon


Hónapokkal ezelőtt ígéretet tettem egy megfelelő védettséget nyújtó, otthon elkészíthető, és nem utolsó sorban olcsó védőfelszerelésről, aminek dokumentálni fogom az elkészítését. Ennek első részlete, a mellvért most készül. A készítés menetéről három napon belül megkapja a dokumentumokat az, aki olvassa a blogot! :)

Munkára fel!

2016. január 19., kedd

Az escrima full contact - avagy: Virtus vulnere viret!

Tegnap ismét escrima edzés volt, aminek örömére belekóstoltam a full contact küzdelembe, egy bottal.Akkor még nem tudtam mit jelent a full contact és mit jelent az első érintés és mi a különbség a kettő között. Már tudom.

Full contact:



A full contact küzdelem leginkább folyamatos csépelésnek tűnik, de nem az, A versenyzők saját taktika alapján igyekeznek a tanult mozdulatokat alkalmazni, irányváltásokkal és megfelelő agresszióval ötvözve. A bírók, akár egy boksz, vagy MMA meccsen (pontozáskor) az összképet figyeli. Ki volt az agresszívebb, technikásabb, ki hogy mozgott lábon stb. Ezt lehet egy és két bottal játszani, án egy bottal próbáltam, az eredmény, teljes védőfelszerelés mellett, a csuklóm belső oldalán látható:


Na de ahogy a jó Verbőczy Imre mondta vala: Sebtől díszlik a vitézség (*a címben. ITT olvashattok a történetről kicsit bővebben.) Hozzáteszem, a kis szivacsos hálóing elég komoly védelmet nyújt a cseppet sem kicsi ütések ellen. Nagyon tanulságos próba volt és igazán, IGAZÁN élveztem, és ahogy a csapattársak megvilágították előttem, itt az erőnek nem sok szerepe van, mert az ember feleslegesen emészti az erejét, ugyanis megsemmisíteni nem tudja az ellenfelet, a találat pedig gyengébb ütés esetén is ugyanúgy érezhető (lásd fent). Lefegyverzésért, tehát amikor az ellenfél elejti a botját, vagy elvesszük tőle, pontlevonás jár.

Első érintés (first hit):

Úgyhogy rájöttem, hogy az én bulim az első érintés lesz. Ez igazán hasonlít a víváshoz, mert nem záporoznak folyamatosan az ütések és van lehetőség a vívásban tanultak kamatoztatására. Itt láthatóan kevesebb a védőfelszerelés, de a szivaccsal borított műanyag bot is keményen oda tud csapni.
Persze itt nincsenek kötések, de például segíthet az agresszívabb vívókkal szemben helytállni. Meg agresszívabbá válni.


Az escrima edzések fontos hozadéka az erőnlét fejlődése, mert kétszer egy perc full contact küzdelem nem piskóta. A bemelegítés-rutin kialakításában is jelentős előrelépést tettem. Erről majd egy következő bejegyzésben.

Jó munkát!

2016. január 17., vasárnap

Az escrima jó!


Mivel köztudottan hátrányos helyzetben vagyok a többi vívóhoz képest edzőtárs viszonylatában, elkezdtem keresgélni valami küzdősport, vagy harcművészet után, amivel kiegészíthetem a szegényes lehetőségeimet. Gondolkodtam krav magán, wing tsunon, egyebeken, míg végül kikötöttem az escrimánál.

Ez egyrészt ad egy pusztakezes technikákra épülő ún. filippin boksz oktatást. Nem kell magyaráznom miért jó. Adódhat olyan helyzet, amikor nincs semmilyen eszközünk egy küzdelemben, amikor elő lehet venni a jó öreg csontbuzogányt. De a tudás itt nem áll meg. Az általam átfutott videóanyagok alapján már puszta kéznél is kitűnik az escrima (avagy kali, arnis) egy fontos alaptulajdonsága. Alternatív variációkat kínál ami az ellenfél mozgásához alkalmazkodva olyan pontokat támad, mint a bicepsz, vagy lágy részek. Nem áll bele az ütésbe, rúgásba, hanem kitérve rést talál és kihasználja az egyensúlyi helyzetekből és az erőhatás irányából adódó lehetőségeket.
De ami sokkal fontosabb!
Az escrima fontos részei a kés- és botharc! Ó jeee! (fanfár)
A késharc segítségével végre lesz módom olyan távolságból gyakorolni, ahol nincs helye a pepecselésnek és a szöszmötölésnek! Így talán jobban észreveszem majd a kínálkozó tempóalkalmakat és a réseket is. Szivaccsal már döfködhettem, jó móka volt és végre ismét érezhettem a küzdelem édes ízét. Meg megbizonyosodhattam róla, hogy az átlag késharcban senki sem sebezhetetlen. Szóval mindenképpen hasznos.
A botharc mozgásait simán át lehetne ültetni a szablyára is, de mivel szeretnék a "klasszikus" vívás elemeivel foglalkozni a harctéri alkalmazás helyett, ebből is csak a küzdelemre vonatkozó tapasztalatokat szeretném kardra átültetni. Persze ez idővel kis mértékben változhat, hiszen pl. nincs autentikus két szablyára kifejlesztett iskola, de a kaliban van dupla bot.
Az escrima bot egyébként rattanból készül. Nagyon könnyű, rugalmas és kemény. Ezt onnan is tudom, hogy az egyik haladóbb srácnak sikerült a mutatóujja bütykére koppintanom, aminek láthatóan és érthetően nem örült. Persze én sem úsztam meg, egy Boagriusz méretű kezdő kolléga a jobb nagylábujjam színvilágát tette kicsit izgalmasabbá egy kecses pádödövel.
A lábmunka jelenlegi véleményem szerint alkalmatlan az eredményes szablyavíváshoz, mert nem elég hosszú távon mozog, leginkább belharcban, irányváltásokra és passzív-agresszív botmozgások kísérésére van kitalálva. De ezt még tanulmányoznom kell. Hozzáteszem, nagyon hasonlít a Schundi által alkalmazott V-irányú lépésekhez, csak itt 45 fokos lépésnek hívják.
Még egy szimpatikus dolog. Már az egészen kezdők is (mint én), részt vehetnek versenyeken. Nem tudom közösen a haladókkal, vagy külön csoportban (gondolom az utóbbi).
A másnapi (és azutáni) izomláz már csak hab volt a tortán, már csak azért is, mert edzés alatt szinte egyszer sem éreztem úgy, hogy különösebben megerőltettem volna magam
Összességében egy önmagában is használható rendszerrel találkoztam, ami jó hatással lesz a vívásomra is.
Nem kell megijedni, nem lesz tele a blog kalis bejegyzésekkel, de minden szablyavívónak csak javasolni tudom, akár mint kiegészítő sportot!

Végül nézzetek róla videókat. Érdemes!

Mivel nem szeretem a túlzottan alárendelt segítőkkel dolgozó szemléltetéseket, végül sok egyébként pörgős videót elvetettem. Ezen a bácsi nem akarja legyalázni a segédjét, de a technikák jól visszaadják miről is szól az escrima.


Ez se rossz. Látszik, hogy minden mozdulatot úgy végeznek, mintha a másiknál akármilyen eszköz, kés, "bézbózütő", vagy bármilyen más, súlyos sérülés okozására alkalmas eszköz lenne. A filippinó alvilág bemutatása alapján ez nem is meglepő. Arrafelé a turistáktól talán nem is olyan távol nem a lőfegyver, hanem a pengék és a túlerő a divat a vitás kérdések rendezésében.


Egy kis lábmunka



Filippínó botoló :)


Meg a bökő



Ebben a műfajban ő az egyik legjobb



Remélem élveztétek. Mars vissza a kardhoz!

*(ápdét: Az edzőmtől megtudtam, hogy itt is V-lépés a V-lépés, nem pedig 45 fokos. Szorri!)

2016. január 3., vasárnap

A tempó


Úgy érzem, ez lesz az eddigiek közül a leghosszabb bejegyzés nem csak azért, mert a tempó az egyik alapvető elem, ami a vívást a vagdalkozástól és a halivúdi pengeütögetéstől megkülönbözteti, hanem azért is, mert megpróbálok szakítani az eddigi felületes írással és mindent összeszedni ami a tempóhoz kapcsolódik.


A tempó meghatározására sokféle definíció létezik, ezeket nem fogom felsorolni, inkább leírom saját szavaimmal úgy, ahogyan nekem sikerült értelmeznem.

Tehát:

A tempó az az alkalmas pillanat, amikor az ellenfél lelki, vagy testtartásbeli tehetetlensége lehetővé teszi, hogy az indított támadásunk sikeresen betaláljon.

Pont. Viszont tévedés lenne azt hinni, hogy ezzel mindent tudunk a tempóról.
Először is itt van a fegyvertípus sajátosságaiból fakadó probléma. 
Nem mindegy ugyanis, hogy 300 grammos sportkarddal, vagy egy 800 grammos szablyával támadunk. Míg egy sportkard súlya lehetővé teszi, hogy a támadás után, vagy szükség esetén közben védekezésbe menjünk át, egy súlyosabb kard mozgatása jóval több időt igényel és a megkezdett mozdulat közben az irányváltoztatás igencsak nehézkes, már-már felesleges, hiszen támadás közben ellenfelünk könnyedén kihasználhatja a mozgásunk két végpontja közötti köztes állapotot.

A vívók között ugyanis (taktikai szempontok alapján) két fő típust különböztethetünk meg: a mechanikus és a taktikus vívókat.

A mechanikus vívók ismertetőjegyei Lukovich szerint a következők:

"1. Mindig azonos, egyforma ütemben támad, egy-egy akció keretén belül.

2. Legtöbbször csak a bevett akciókkal, különösebb előkészítés nélkül és általában a rajtára mindjárt megindul.

3. Aki mindig azonos távolságról szokott vagy tud dolgozni.

4. Akinek lábmunkája talán gyors, de mindig azonos ütemű, hosszúságú.

5. Aki egyoldalú beállítottságú taktikailag, vagy csak támad, vagy csak védekezik.

6. Aki elsősorban technikailag és kevéssé taktikusan versenyez."

Akkor nem lesz mechanikus, illetve akkor tud ütemet váltani, ha:

"1. Változtatja a lépések hosszát.

2. Változtatja a végrehajtás gyorsaságát.

3. Változtatja az egyes lépések közötti szünetek időtartamát.

4. Ha nem mozog azonos irányba és

5. nem mindig azonos gyakorisággal végzi a lábmunkát."

Ezek ismeretében nagyjából tudjuk, hogy milyen hibákat nem szabad elkövetnünk. Mechanikus vívóként a tempó megérzése és kihasználása nagy nehézségekbe ütközik, a fantáziátlan, gépies vívás könnyen megbosszulja magát, ha egy flow* hatása alatt vívó ellenféllel kerülünk szembe, vagy olyannal, aki egyszerűen csak örömből vív és nem törődik a versenyszituációból eredő lelki nyomással.

*A flow

Ezt az állapotot kell célul kitűznünk, ami lehetetlen, ha a technikai végrehajtáson nyűglődünk. A mozdulatok begyakorlása tehát mindenképpen megelőzi a taktikai képzést, amiért mégis a tempót választottam a bejegyzés témájaként, igen egyszerű. A képzetlen, naturalista vívók, amilyen én is vagyok, legtöbbször minden elképzelés...
Nem. Nem támasztja alá semmilyen kutatás és megfigyelés ezt az általánosítást, úgyhogy inkább csk a saját nevemben nyilatkozom.

Tehát:

ÉN, mint képzetlen, naturalista vívó a legtöbbször minden elképzelést nélkülözve, a taktika legelemibb szabályainak ismerete és betartása helyett a lesz ami lesz módszerét alkalmazva, mint teljesen esélytelen fél álltam fel a másik vívóval szemben.
Ezen jelentősen javíthat már a tempó ismerete is, tehát az a tudás, amikor viszonylagos biztossággal meg tudom állapítani a támadás megindításának legkedvezőbb pillanatát.
Ez pedig nem más, mint a már definiált tempó. A tempóban kapott találat az önbizalmat is rombolja, megrendíti az ellenfél saját képességeibe vetett hitét.

A tempóérzék

A tempóérzék bonyolult, komplex, idegrendszeri  képesség, ami a helyzet felismerésének, ritmusérzéknek, a gyors reagáló képességnek és a tökéletes koordinációnak a keveréke. Egyfajta hatodik érzék. Elsajátítása az elméleti ismeretek megszerzésén túl, rengeteg és egy kicsivel több gyakorláson keresztül lehetséges. A jó tempóérzékkel rendelkező vívó olyan apró jeleket is észrevesz, amelyek gyengébb képességű vívótársainak nem tűnnek fel.

A tempóérzék fejlesztése


A tempót vehetjük kézről és lábról.

A lábról vett tempó



Mivel a lábról vett tempó felismerése és gyakorlása is egyszerűbbnek tűnik ezzel kezdem az ismertetést.
A lábról vett tempó roppant mókás dolog. Bár hasonlít Schundi kimozgatásához mégsem teljesen ugyanaz. Ő ugyanis (amennyire sikerült értelmeznem) oldalazó mozgást is alkalmaz, valamit az állások, mint komplex egységek változtatásával igyekszik alkalmat teremteni. Na itt más a helyzet.
A lábról vett tempó is kimozgatás, viszont a vívótávolságot használja a támadásra megfelelő pillanat megteremtéséhez, a vívóállás megváltoztatása nélkül.
A vívó előre és hátramozgásokat végez - leginkább apró lépések formájában - és ezzel arra készteti ellenfelét, hogy a vívótávolság tartása érdekében kövesse. Így máris előnyhöz jut, ugyanis ő hamarabb befejezi a mozgást, mint ellenfele. Ez az időkülönbség a lábról vett tempó. Ez a fenti videón is jól látszik.
Lábról tempót tehát a távolság lecsökkentésével veszünk akkor, amikor az ellenfél még mozgás közben van. Ilyenkor fizikailag tehetetlen, hátrálni képtelen és felkészületlen, hiszen idegrendszere a mozdulat befejezésére koncentrál, amibe belekavar a mi hirtelen irányváltásunk. Ezt a pillanatnyi kapcsolási zavart kihasználva kivitelezhetjük az előre eltervezett akciót, ami akkor igazán szép, ha ellenfelünk is pontosan ezt a pillanatot várta, hogy a távot lecsökkentve lekaszaboljon minket. Ilyenkor történnek az együttesek, KIVÉVE, ha számítunk erre, mert ravaszak vagyunk, mint a róka és kézről vett tempóval jól megszívatjuk a komát!

A kézről vett tempó



A kézről vett tempó hasonló módszeren alapul, mint a lábról vett tempó azzal a különbséggel, hogy itt ellenfelünk kézmozdulataira kell figyelnünk. A fenti példánál maradva amikor ellenfelünk szintén ki akarja használni a lecsökkent távolságot és támadásba megy át, egy kardmozdulattal feladja az addig biztonságos fedezéket, ezzel alkalmat teremtve nekünk a kézről vett tempó kihasználására.
Mikor indítsuk a támadást?
Csakúgy, mint a lábról vett tempónál, itt is a mozgás közben lévő ellenfél a legkiszolgáltatottabb. Ami viszont a rossz hír, hogy egy kardmozdulatot sokkal gyorsabban be lehet fejezni, mint egy lépést, tehát aki kézről akar tempót venni, és ez többször sikerül neki, mint nem, az nyugodtan megveregetheti a saját vállát, ugyanis a kifejezetten jó tempóérzékkel rendelkező vívók legkevésbé sem népes táborát gazdagítja.
Ilyen alkalmak nem csak támadás közben, hanem minden egyéb pengehelyzet változtatás során kialakulhatnak. Mondjuk ha kötésre, vagy ütésre kínáljuk fel a pengénket, vagy ha az ellenfél reagál egy cselvágásra, vagy szúrásra hárításba menve. Merthogy ezek erre lettek kitalálva. A kötéses trükköt a mester bácsi a fenti videóban 2:20 környékén mutatja. Kötés, vagy hárítás megkerülésével a tanítvány támad és talál. Nem engedi, hogy a pengék összeérjenek, mert akkor a kötés létrejön és azonnal a mesteré a kezdeményezés, aki riposztozhat, hanem kitér és végrehajtja a saját elképzelését (amit most a mester instruál).

Aktív és passzív tempó

A két fogalom között igen egyszerű különbség van.

Passzív tempó esetén az ellenfél megteszi nekünk azt a szívességet, hogy hibázik (elvágja magát, megtorpan, feleslegesen kalimpál), amit mi kihasználhatunk. Erre a vívónak nincs befolyása, egyszerűen észre kell vennie, vagy még inkább meg kell éreznie az ellenfél tempóalkalmat kínáló rezdüléseit és természetesen a megfelelő reakcióval tempón belül válaszolnia.
Aktív tempónál nekünk kell kikényszerítenünk ezt a hibát és olyan helyzetet teremteni, ami alkalmas a támadásunk sikeres végrehajtására. Erre tehát van ráhatásunk, emiatt könnyebb kivitelezni, mint a passzív tempót, ahol a reakcióidőnk esetleges fejletlensége okán lemaradhatunk az alkalmas pillanatról.

A tempóba támadás néhány típusa

Átvett támadás

Az átvett támadás passzív tempó, hiszen ellenfelünk végrehajtott, ám sikertelen támadását követő tehetetlenségét (pl. kitörés végpontja) használjuk ki a visszatámadásra. Jó esély van rá, hogy zárja a közvetlen válasz elől réseit, azonban cseles vágással sikeresek lehetünk.

Hátralépéses meghívás

Hátralépéses meghívást fél hátralépéssel indítunk, amire az ellenfél előrelépéssel reagál, a vívótávolság tartása végett. A fél hátralépésnek olyan dinamikusnak és hihetőnek kell lennie, hogy hihető legyen és az ellenfél azt tegye amit várunk tőle.

Ritmusváltások

Ritmusváltásokkal is összezavarhatjuk ellenfelünket, ugyanis a gyors mozgást észlelve izmai megfeszülnek, tehát ha egy vagy több gyors mozgás után egy lassabb mozdulatra nehézkesebben reagál. Tisztára mint kvájcsengkén... :)

Hát, ennyi fért bele a mai mesedélutánba, mindenki vonja le a megfelelő következtetéseket és javítson ki, ha tévedek valamiben!

Jó munkát!

2016. január 1., péntek

Harc különböző típusú ellenfelekkel szemben I.





Az eddigi egyetlen versenyem tapasztalatain okulva eldöntöttem, hogy különböző stílusú ellenfelekkel szemben is megfelelő taktikával kell felállnom, nem elfeledve persze a fizikum és technikai tudás szükségességét. Annál is inkább, mivel idén nyáron végre szeretnék részt venni a Bajvívó Magyarok rendezvényén Csobáncon, ahol szintén magas tudású és tapasztalt mezőnyben kell majd helytállnom.
Következzen tehát egy kis fejtágítás, elsősorban magamnak, elsőként a klasszikus fogalmak szerint naturalistának számító fegyvertársakkal szemben alkalmazható taktikákról.


Képzett vívók

Ők a keményebb dió. Nem ugrálnak, nem csapkodnak, hanem szépen előkészített és pontos támadásokkal operálnak. Ki tudják használni a tempót és előrébb látnak egy csapásváltásnál. Hideg fejjel gondolkodnak. Na őket lesz szép legyőzni egyszer!
Az ellenük alkalmazható technikákat csak érintőlegesen említem, hiszen korántsem tartok azon a szinten, hogy egy elméletben akár működőképes taktikát végrehajtsak. Ezt majd a technikai gyakorlatok és a versenyek pozitív hatásai eredményeképpen később veszem elő.

A naturalisták

Ők azok, akik félelem nélkül törnek előre, ádáz vagdalkozással, vagy kardjukat kardomhoz szorítva, várják, hogy mozduljak, ezzel kiszolgáltatva magam a gyors reakciójuknak, amivel pontot tehetnek a küzdelem végére.
Arlow mester ezeket a vívókat naturalistáknak nevezi könyvében és ez igaz. még vívóakciókat ismerő ellenfelekre is, hiszen a mozdulatok feszültek, görcsösek és a reakciók ösztönösek. Őket két csoportba sorolja: a vadul rohamozó agresszívekre és a tétován próbálkozó, kontrázó naturalistákra. 
Nem minden agresszív, vagy taktikázó vívó naturalista. Vannak akik hideg fejjel, megfontolt taktikával, felépített és előkészített támadásokkal vadásszák le a tétovázó vívókat. Ők a profik, akik nem képezik a bejegyzés témáját.

A rohamozó naturalista 


Legfontosabb ismertetőjegye, hogy a védekezéssel mit sem törődve, előkészítetlen, első szándékú támadásokkal igyekszik eltalálni. Gyors és erőteljes, könnyen eltalálhat egy visszafelé húzott vágással, vagy ösztönös hárításnak indult mozdulattal, amibe vigyázatlan előretörés alkalmával beleakadhatunk.
Szerencsére ezzel a típussal nem találkoztam a versenyen, mert a védőfelszerelés hiánya és a leléptetés veszélye mindenkit fokozott óvatosságra kényszerített. Ez nem jelenti azt, hogy nem találkozhatok egy olyan versenyen, ahol hatékony védelem mellett bátran oda lehet csapni. Csobánc ebből a szempontból szintén szóba kerülhet, hiszen Gábor különösen felkészült a sérülések esélyének minimálisra csökkentésében. A vívók temperamentumát mutatja, hogy Gábornak nem egy somfa kardja eltörött már, pedig aki jártas a témában tudja, hogy a som az egyik legellenállóbb fatípus, ami mindent kibír, kivéve a feltüzelt hagyományőrzők titáni erejét.

A kiváró naturalista

Soccer in one gif

Ez a típus kontraakciókra törekszik, toporogva vár a megfelelő pillanatra, de inkább védekezik és csak ritkán támad, akkor is elővágásokkal próbálkozik. Rosszabb esetben aljas, és az áldozat szerepében tetszeleg, reklamál és méltatlankodik. A rosszabbik esettel még nem találkoztam, a jobbikkal már igen, mivel jelenleg magamat is ide sorolom. 

Taktika

A taktikát lábmunkára és vívóakciókra (pengevezetésre) osztottam.

Lábmunka

A rohamozó naturalistákkal szemben megállva csak a hárításainkban bízni botorság lenne. Egyrészt a hárítás vajmi kevés egy határozott lépésekkel közeledő vívóval szemben, mert a helyben maradás lehetetlen. Próbálj meg egy korzózó nénike elé állni, aki addig a járda másik széléről hirtelen eléd kerülve úgy dönt, hogy neki onnantól veled szemben vezet az útja. Na ugye...
A fakardokkal másodpercenként több vágást (szúrást) lehet kivitelezni, mint amennyit egy átlagember kivédeni képes és még egy képzett vívó sem tud egy helyben állva minden támadást megfékezve vissza is támadni. Lehetetlen. Ebből az következik számomra, hogy a lábmunka ebben az esetben még hangsúlyosabb szerepet kap, mint egyéb stílusú vívókkal szemben.
A kiváró naturalista kibillentésére pontosan ez, a határozott előretörés az egyik megoldás, hiszen a közbetámadásaiban és hárításaiban a legvégsőkig bízni fog, mígnem késő lesz. Ez vagy a küzdelem végéig folytatódhat, vagy támadásba megy át, amikor is - hiszen naturalista -  a rohamozók elleni taktikára válthatunk.
Ismétlem, ezek életem eddigi versenyének tapasztalatai, engem véleményem szerint ezek a hibák gátoltak a győzelemben és ezeket veszem alapul a taktikám kidolgozásakor. Ezek a taktikák naturalisták ellen kerültek kidolgozásra!

Három lépéstaktikai csoportot hoztam létre:

1. Megelőző
2. Reagáló
3. Késztető

Ez a beosztás egyébként a vívóakciókra is alkalmazva lesz.

1. A megelőző lábmunka a belépésből, tehát a távolság lezárásából és a hátra-kitörésből áll. 
1.A. Előbbi esetben a támadót megakadályozzuk, hogy rohamának eredményeképpen kardját használhassa, egyúttal meg is lepjük, hiszen ahhoz van szokva, hogy hátrálnak előle. Leginkább a bokszolók fogásához hasonlíthatnám. Nem elegáns megoldás, de többszöri alkalmazásával a rohamozó visszavesz a tempóból és a lelassult tempónak köszönhetően átvehetjük a kezdeményezést. Mivel a rohamozó nem gyakorlott védekező, cseltámadásokkal elintézhető.
1.B. A másik lehetőség a hátra kitörés, ami az elővágásokat és feltartó szúrásokat kísérő lábmunka. Segítségével nem csak összetörhetjük a rohamozó támadó lelkületét, hanem pontokat is szerezhetünk újabb lélektani előnyhöz juttatva magunkat.

2. A reagáló lábmunka a legáltalánosabb elemeket tartalmazza és a rohamozó mozgására épít. Magába foglalja az előre- és hátramozgó  lépéseket és az oldallépéseket.
2.A. Az előremozgást roham esetén mindig hátramozgásnak kell megelőznie, hiszem ha csak előrelépnénk, vagy megelőző lábmunkát hajtanánk végre, vagy beleszaladnánk ellenfelünk kardjába. A legésszerűbb egy fél, vagy egész hátralépést tenni, amivel csak látszólag adjuk fel a teret, hiszen az ellenfél belemozog a fegyverünkbe. Innen lépéssel, vagy kitöréssel a vágás, vagy a szúrás eszközét használva állíthatjuk meg ellenfelünket.
2.B. A hátramozgás a logikus kezdőlépés a reagálást választva, de csak abban az esetben, ha ennek a lépésnek a célja egy hárítás, amiből riposztozhatunk, vagy egyéb vívóakciót indíthatunk. Célszerű a hátralépést azonnal egy előre mozgással kiegészíteni, ha a távolság azt indokolttá és lehetővé teszi. Ilyenkor lépés, ugrás és kitörést is alkalmazhatunk saját döntés szerint.
2.C. A harmadik típusú reagáló lábmunka az oldallépés. Ez elég logikus választás a vadul előretörő ellenféllel szemben, aki győzelme biztos tudatában ront ránk. Ehhez nem árt néhány hátralépéssel magunkra húzni, gyakorlatilag menekülést színlelni, hogy ne gondolhasson arra, hogy kelepcébe sétál bele. Ez azonban már a késztető kategóriába tartozik.
2.D. A hátraugrást menekülő lábmunkaként használnám, amikor a távolság olyan mértékben lecsökkent, hogy nincs más eszközünk arra, hogy kikerüljünk  a támadás hatósugarából. A talajra érkezés ugyanakkor elég energiát összpontosít ahhoz, hogy összenyomott rugóként előrepattanva támadásba menjünk át.

3. A késztető lábmunka gyakorlatilag a kettős vagy hármas hátralépést, a megtorpanást és a csúsztatást jelenti, amiből egy meglepetésszerű előretöréssel letaglózhatjuk magabiztos ellenfelünket, vagy ugraszthatjuk ki a taktikázó naturalistát.
3.A. A hátralépésekkel ellenfelünkben azt a tévképzetet kelthetjük, hogy menekülünk előle. Ezen felbátorodva még erőteljesebb támadásba megy át. Innen oldalra lépve, vagy kitöréssel felszúrva vethetünk véget a játszmának.
3. B A megtorpanás csak haladóbb vívóknak javasolt, mivel az összetett lábgyakorlatokhoz sorolható a csúsztatással együtt. Ezekkel később foglalkozom. Jelenlegi tudásszintem mellett elegendő lesz egyszerűbb elemekkel foglalkoznom.

A lábmunka tehát ezekből az elemekből épül fel, az ellenfél vérmérsékletéhez igazítva és összehangolva az alább következő pengeakciókkal.

Pengevezetés

Ezeket az akciókat is a lábmunkával megegyező egységekbe raktam, felsorolásuk is hasonlóan történik, tehát:

1. Megelőző akciók
2. Reagáló akciók
3. Késztető akciók

1. A megelőző akciókhoz jó szem és még jobb tempóérzék szükséges, nem beszélve a fizikumból eredő gyorsaságról. Ezekkel a mozgásokkal előkészíthetjük saját támadásunkat, vagy elvehetjük ellenfelünk kedvét a támadás indításától, aminek köszönhetően a kezdeményezés átvételével tempót foghatunk.
1. A. Elővágás. Elővágásnak a karra irányzott, megelőző jellegű támadást nevezzük fokkal és éllel, általában szögben vágva. Mivel ellenfelünk ebben az esetben jó eséllyel nagy ívben csap le ránk, a karján lévő felületek megnyílnak. Hátra kitöréssel jó ütemben elkaphatjuk, de van egy fontos szabály, amire nem árt versenyen odafigyelni. Mégpedig az, hogy az elővágást nem szeretik megadni. Ez részben jogos, hiszen a szablyavívás nem sportvívás, ahol az egyszerű érintés is pontot ér. Itt a cél az ellenfélnek elképzelt helyzetben olyan sérülés okozása, ami miatt a küzdelem folytatására alkalmatlanná válna. Ezt alapul véve valóban nincs helye a maszatolásnak, tehát az elővágás csak megfelelő erővel és látványosan történő kivitelezés esetén számíthat pozitív értékelésre. Nem baj mondjuk, ha az ellenfelünk elejti a kardot, vagy megérzi a találatot és ennek hangot is ad. (Persze nem kell eltörni a kezét, de látsszon, hogy egy éles kard komoly kárt tett volna benne.). Az is sokat segíthet, ha a találatnak jó nagy hangja van. Hagy puffanjon! Azért van a védőfelszerelés!
1. B. Kötött szúrásokkal olyan ellenfeleknél próbálkozhatunk, akik görcsösen igyekeznek kizárni pengénket. Ilyenkor a nyomás irányába elvezetve fegyverét a nyíló résbe támadhatunk.
1. C. Kitérő vágás v. szúrás szintén az ilyen típusú ellenfeleknél alkalmazható esetleg egy csellel megbolondítva, hiszen ilyenkor majdnem biztos, hogy naturalistával állunk szemben, aki ösztönösen arra rántja majd a kardját, ahová - helyesen - az első szándékú támadásunkat sejti. Ilyenkor nem segítünk rá a nyomására, hanem annak kitérve a nyitott résbe támadunk. A legrövidebb utat természetesen a szúrás jelenti, de ha valaki nagyon virtuóz vívást akar bemutatni, vágásokat is használhat.
1. D.A közbevágás v. szúrás is  az elővágások egyik variációja azzal a különbséggel, hogy a támadásunkat már az első támadó mozdulat közben indítjuk, tehát tempóba vágva vagy szúrva, a mozdulat közbeni tehetetlenség kihasználásával.

2. A reagáló akciók jelentik a tulajdonképpeni küzdelmet, amikor is a rohamozó ellenfelet saját eszközeivel győzzük le. Bár néhol úgy tűnhet, hogy övé a kezdeményezés, megfelelő kontroll alatt tartjuk és belevezetjük abba az akcióba, ami a nekünk legmegfelelőbb. Fontos, hogy a támadásunk végrehajtása után akár sikeres, akár nem, zárjuk a kinyílt réseinket, ezzel elkerülve az együttes találatot, vagy ami ugyanolyan rossz, az eredménytelen támadásunkat követő visszatámadást.
2. A. Talán leírtam már itt a blogon, de a feltartó szúrásra úgy tekintek, mint a bokszolók balegyenesére; piszok könnyű beleszaladni és nagyon rosszul tud esni... Persze nem elég, ha csak összeszorított fogakkal és szemmel előretartjuk a kardunkat, mint egy nyársat, a mozdulatot igenis szabályosan kell végrehajtani, hogy a visszatámadás veszélyét megszüntessük. Ki kell zárnunk ellenfelünk kardját, ennek helyes kivitelezését egy következő posztban teszem meg.
2. B. A parád-riposzt a filmekből jól ismert mozgás, ami jelen esetben nem egymás kardjának ütögetését, hanem az ellenfél támadásának hárítását és az ebből legrövidebb úton végrehajtott visszatámadást jelenti. (ld. Skálázás) Itt nem árt felkészülnünk kettes-hármas kombinációkra, figyelembe véve a szablyaforgatás sajátosságait, mint a köríves és fokvágások. Gáborék ezt láncvágásnak nevezik. A dolog nehézsége abban rejlik, hogy meg kell találni a tempót, amikor a láncvágás véget ért, vagy az ellenfelünk "kivágta" magát, tehát a pengéje olyan helyzetben van, ahonnan nem tud reagálni a mi visszatámadásunkra.
2. C. A cselvisszavágások a parád-riposztok közé tartoznak azzal a különbséggel, hogy nem a legközelebbi résbe, hanem oda támadást mutatva, az újonnan nyíló találati felületbe támadunk. Ez nagyon hatékony lehet naturalistákkal szemben, akik reflexszerűen zárva az először támadott rést elkésnek a második támadás hárításával. A csel helyes végrehajtását szintén egy későbbi posztban ismertetem.
2. D. Átvett támadásról akkor beszélünk, ha ellenfelünk sikertelen támadását befejezve tehetetlen testhelyzetben van, amikor is mi ezt kihasználva visszatámadunk és érvényes találatot érünk el. Jellegzetes eset a kitörésben maradó támadó támadása, vagy az ellépésből adódó továbbhaladást követő támadás.

3. A késztető akciók a kontratámadásra játszó naturalisták ellen lehetnek hatékonyak. Ezekkel azt a hitet keltjük ellenfelünkben, mintha elérkezett volna számukra és egy cselvágásunkra reagálva máris lehetőségünk adódik a beugratott vívó legyőzésére.
3. A. Tempóadást színlelhetünk lépéssel és pengehelyzet változtatással. Ha ellenfelünk képzettebb vívó, megpróbál mozdulat közben elkapni minket, ezt a hibát pedig kitérő vágással, vagy szúrással bosszulhatjuk meg. Ez a cselekmény nagyon pontos technikai végrehajtást igényel, hiszen el kell hitetnünk a lehetőség elérkeztét ellenfelünkkel, ugyanakkor nem szabad saját csapdánkba esve elkésnünk a hárítással és visszatámadással.
3. B. A második szándék az igazi művészi vívás eszköze. Hasonló a tempóadáshoz, ez azonban kifejezetten cseltámadásból indul, miközben arra játszunk, hogy ellenfelünk az így nyíló résbe támad. Ezt egy parád riposztunk követi, amellyel a várt rést lezárva a legrövidebb úton visszatámadunk.

Ennyi lenne tehát az a repertoár, amiből összeállítom majd a saját eszköztáramat. Nem egyezik meg teljesen egyik vívórendszerrel sem, ugyanakkor nem saját találmány. Saját tapasztalatokon alapszik és az idő igazolja majd. Vagy nem. Nem akar semmit kinyilatkoztatni és nem megváltoztathatatlan. Az alapvető kombinációkat a következő poszt tartalmazza majd.