2015. november 27., péntek

Kis helyzetjelentés



Megpróbálom nagy vonalakban összefoglalni a jelenlegi helyzetet onnantól, amikor szabad harcossá váltam, a mai állapotig. Elsősorban, hogy kissé az én fejemben is összeálljon a kép, egyébként meg talán mást is érdekel a szablyavívás magyarországi univerzumának rám eső szegmense.

Mint ismeretes október 5-e óta nem vagyok a Magyar Szablyavívó Iskola tanítványa.
Most is szomorúsággal tölt el a gondolat, hogy nem vehetek többé részt az edzéseiken, bár ez az én döntésem. Ha a blog írását abbahagynám és bűnbánatot gyakorolnék, talán folytathatnám ott, ahol akkor abbahagytam.
De nem fogom.
Nem, mert nem vagyok hajlandó minden egyes döntésemet és gondolatomat alárendelni egy olyan mesternek, aki nem tűri meg az egyéni gondolatot a legkisebb mértékben sem, legyen az bármennyire előremutató és ártalmatlan.
Így marad a magányosabb út, de hiszem, hogy ezen is elérek oda, ahová a célt jelző feliratot képzelem.
Versenyezni akarok. Vívni. Küzdeni. 
Megismerni új embereket, tisztelettel levágni, majd továbblépni a legközelebbi ülőhelyig, ahol megköthetjük az újdonsült barátságot. Érezni akarom azt a felsőbb állapotot, amibe a kardok tánca kényszeríti az elmét és persze a testet.
Nem akarok könnyű győzelmeket. Inkább szenvedjek olyan vereséget, amiből tanulhatok, mint hogy egy gyors diadal megfosszon a két egymásnak feszülő akarat által gerjesztett adrenalintól.
Ez a célom. Olyan magasba jutni, ahol ezt átélhetem.
Tudom, hogy nem lesz könnyű.
Jelenleg valahol az ebihalak szintjén evickélek, ami a tudásomat illeti.
A technikám kidolgozatlan, a taktikám felületes és intuitív, az erőnlétem meg... ne feszegessük.
Dolgozom rajta. Keményen és egyre keményebben.
Mióta magam mögött hagytam az iskolát, ahol azt szajkózták, hogy ez az egyetlen igazi alternatívája a katonai szablyavívásnak, rájöttem, hogy hazudtak nekem.
Mert bizony a Magyar Szablyavívó Iskola kapuin kívül is igen komoly emberek foglalkoznak ezzel a - minek is nevezzem - mozgásformával és bizony az ismereteik is messze meghaladják azt a szintet, amit addig tapasztaltam.

Itt van Ulrich.
Amikor először láttam a blogját, csupán az egyik vívókönyv képeit találtam jó hosszú ideig, és azt gondoltam, hogy minek foglalta le ezt a jó kis nevet, mikor én is írhatnék blogot ebben a témában.
Mint annyiszor, megint tévedtem.
Szerintem az eltelt időben kazamaták kongó folyosóit járta, hogy elfeledett, poros fóliánsokról szerezze meg azt a hatalmas tudást, aminek csak töredéke jelent meg a blogán. Szinte minden forrást felkutatott és tanulmányozott, hogy a végén 360 fokos látószöge legyen a kardvívással kapcsolatban. Nagy reményekkel várom a könyvét, mert biztos, hogy esszenciája lesz a szablyavívó tudásnak, ráadásul alkalmazható a mai versenykörülmények között is. 
Persze hozzá kell tennem, hogy a vívás annál sokkal hatalmasabb téma, mint hogy egyetlen könyvbe minden beleférjen róla, de biztos vagyok benne, hogy vezérfonal lesz minden hobbivívónak.

Aztán Schundi, a tipikus küzdő.
Ha versenyről van szó, rá érdemes igazán hegyezett füllel figyelni, mert nem tudom van-e még vívó Magyarországon a szablyások között, aki akkora versenytapasztalattal rendelkezne, mint ő. Megjárta már a nemzetközi küzdőtereket is, úgyhogy számomra mérvadó a véleménye.

Zsolnai Gábor.
Őt nem tudom különválasztani Csepin Pétertől, bár amennyire én tudom, nem egy csónakban eveznek, de számomra ők és társaik testesítik meg a végvári vitézt. Nem csak a kard miatt, az életmód és a - hányok ettől a szótól, de nincs jobb -, kisugárzásuk miatt is. Ők tényleg a 17. században élnek és igazán átélik, mit is jelent a bajvívás és a vitézi élet.

Vannak mások is, akiktől hasznos tanácsokat, bátorító szavakat és olykor kritikát kapok, de ez a 3-4 ember az, akik a legnagyobb hatással vannak rám és a stílusom kialakulására.
Kicsit fura volt ezt leírni, mert az ember 35 évesen elméletileg kiforrott szilárd személyiség és megmásíthatatlan képe van a világról.
Általában.
Tizenévesen csodálattal tekintettem azokra az osztálytársaimra, akik már akkor jól felismerhető személyiségjegyekkel rendelkeztek és bizony sokszor jobb lett volna, ha hallgatok rájuk, sok nehézséget elkerülhettem volna. Akkor úgy gondoltam, hogy egyszer én is ilyen felnőttes és határozott leszek a dolgaimban, és egyszer majd én adok tanácsokat másoknak.
Aztán megértettem, hogy nekem már akkor is készen volt a személyiségem a maga vívódó, folyton új megoldásokat kereső és kételkedő szemlélődésével. Mára pedig elfogadtam ezt, és így lehet, hogy mindig tudok újat tanulni és ennek köszönhetően fejlődni ahelyett, hogy görcsösen kapaszkodnék egy tapasztalatba, vagy egy megtanult információba. Minden nap van új szemlélet és új tapasztalat ami felülírhat akár évek alatt kővé dermedt egyéni dogmákat.

Ami a blogot illeti: Arlow-tanulmánynak indult, de túlnőtt ezen a síkon és mindent tartalmaz, ami a vívással és velem, mint vívóval kapcsolatos. Kiegészült edzésnaplóval is, ami ugyan még foghíjas, de lassan kialakul. Remélem másoknak is segítek ezzel, akik hozzám hasonló cipőben járnak.

Ez hát a jelenlegi helyzet. Sok új barát, elveszett méltatlanok és egy hosszú út ki tudja, hányad része.

Ha kicsit érthetetlen volt az a kialvatlanságnak és a vázlat hiányának köszönhető. Ahogy a gondolataim jöttek, úgy kerültek ide. Jelzőkőül nekem.

2015. november 23., hétfő

A legjobb reklámvideó a vívásról

A videó két éves, a budapesti MOL Vívó Világbajnokságra készült Szilágyi Áron olimpiai bajnokunk főszereplésével. Bár a véleményem szubjektív, úgy gondolom ennél jobb promó még nem készült vívóeseményhez.


Persze a Star Wars is aktuális téma. :)

2015. november 22., vasárnap

Mai edzés - 2015.11.22.



A mai napon a fegyencedzés folytatódott.

Bemelegítés

Ugrálókötelezés 2X3perc bénáskodás

Erősítés

Fekvőtámasz falnál 3X50
Függőleges húzódzkodás 2X40
Vízszintes húzás 1X10 + 1X10 kínlódás
Térdfelhúzás 10
Guggolás gyertyaállásban 10

Az utóbbi gyakorlatnál bárki látott volna, azt hiszem halálra röhögi magát. Mint egy büdösbogár.Talán meg kellene mutatnom pár embernek...
A vívás gyakorlatok ma is elmaradnak, mert a fegyenc elég sokat kivett belőlem, viszont a holnapi napot csak a vívásnak szentelem és elkezdem Szepesi László 5 iskolájának általam egyszemélyesre módosított változatát.

Exkluzív információ: végre megmértem a gyakorlókardom! 907 gramm!

Jó munkát!

2015. november 20., péntek

Mai edzés - 2015.11.20.



A legutóbbi edzésbejegyzés óta két edzésen is túl vagyok (ezzel 3), de egyik alkalommal sem volt energiám még ide is leírni mit is csináltam.
Pedig az edzésnapló hasznos dolog, ahogy internet szerte olvasni lehet. Egyrészt nyomon követheti az egyszeri vívó a saját fejlődését, másrészt rendet tart az edzések között és nincs visszalépés egy elfelejtett gyakorlat miatt.
Mint korábban írtam, a Fegyencedzéssel erősítek ami mellé vívógyakorlatokat végzek.
A mai nap így nézett ki:

Bemelegítés

5 perc ugrálókötelezés

Erősítés

Fekvőtámasz falnál 3X40
Függőleges húzás 2X40
Vízszintes húzás 10
Térdfelhúzás 10

Az ugrálókötelezés meglepően jól ment. A sípcsontomban sem éreztem a fájdalmat, amit korábban a futásnál és az ugrálókötelezés első két alkalmával. Lehet, hogy elmúlik és mehetek futni?
A fekvőtámasz elég jó kis gyakorlat. Egy kis trükköt is alkalmaztam, hogy még hatékonyabb legyen. Valahol olvastam, vagy hallottam (talán A meztelen harcos-ban), hogy nagyobb erőt lehet kifejteni, ha azt képzeljük, hogy a földet akarjuk elnyomni magunktól. Na, én ugyanezt csinálom a fallal, aminek köszönhetően sokkal jobban rá tudok koncentrálni az izmaimra, ergo jobb az erőkifejtés, ami hatékonyabbá teszi a gyakorlatot.
A hatást legjobban a vállaim első részében (az elülső deltaizomban) éreztem és érzem most is.
A húzódzkodásnál ugyanazt a módszert használtam, tehát a gyakorlathoz használt oszlopot húztam magam felé, plusz a hátamat megfeszítettem, hogy a vállaimat fixen tartsam.
A vízszintes húzás igazi erőpróba volt, de különösebb erőlködés nélkül sikerült. Igaz, egy régi kidobott asztal keretét használtam, ami úgy vágta a tenyerem, mint a rosseb. Legközelebbre eszkábálok csőből valami használhatót.
A térdfelhúzás közben roppant nevetségesen nézhettem ki, mert a nagy hasamtól a térdeimet csak szétnyitva tudtam teljesen felhúzni.
Vívni ma már nem fogok, mert a vállam eléggé leterheltem, viszont elég sérülékeny, úgyhogy nem terhelem a 800 g körüli szablya forgatásával.

Az edzésben ezek a srácok segítettek:


Köszi!


2015. november 15., vasárnap

Diéta



Ahogy Ulrich is írta a könyvében a tél a megfelelő fizikum kialakításának ideje.
Én jelenleg az 172 cm magasságomhoz 92 kilogramm vagyok, tehát 920 N erővel passzírozom az édes anyaföldet, ami szerintem engem sokkal jobban megvisel, mint őt.
Na de nem sokáig!
Ennek az oldalnak a segítségével nyomon követem az étkezéseimet és bár sejtésem szerint ez a számítás meglehetősen átlagolt, arra mindenképpen jó, hogy egy viszonylagos rendet tartsak az étkezéseimben és az edzéseimben.
A mai terv cc. 1300 kcal bevitel mellett, tabata módszerrel ugrálókötelezés, ezt kiegészítve a Fegyencedzés fekvőtámasz és húzódzkodás 1. lépéseinek (fekvőtámasz falnál és függőleges húzás) középhaladó mennyiségével (2x25).
A tegnapi fejvágás gyakorlástól megfájdult a csuklóm, mert egy elegáns gondolatmenettel úgy döntöttem, hogy leszarom a bemelegítést.
Bravó!
A lábaimat egyelőre nem terhelem guggolással, annál is inkább, mert a fegyencben az első gyakorlat gyertyaállásban történik és attól félek megfulladnék a hasam alatt, mire megcsinálnám a kezdőknek javasolt 10 ismétlést...
De nem vagyok elkenődve, leszek én még fess bálkirály a csobánci versenyen! :)

Az összes többi vívással kapcsolatos projekt szünetel, mert a lakásvásárlás utáni szaladgálás mellett örülök, ha a családdal lehetek egy kicsit.

Addig is gyakoroljatok szorgalmasan!
Jó munkát!

2015. november 14., szombat

Egy végzetes párbaj 1905-ből

Egy tragédia sportszempontból

A rémes tragédia, amely Fodor mester termében hétfőn lefolyt, természetesen élénk beszédtárgyát képezte vívókörökben is. A napi sajtó tudósításai Fodor mester elbeszélése nyomán elég hű képet adtak a párbaj lefolyásáról, ugy hogy a vitatkozásokra elegendő és komoly alap állott a szakemberek rendelkezésére.
Bár mi az ily szomoru aktualitásoktól távol állunk és azt valljuk, hogy a párbajnak a sporthoz semmi köze, mégis szükségesnek látjuk, hogy egypár szót szóljunk a kérdéshez, annál is inkább, mert a napisajtóba számos és nagy tévedés csuszott be, amit helyre igazítás nélkül nem hagyhatunk.
Az első tévedés a felek vívni tudására vonatkozik. Hencz-et annyira kitűnő vívónak tüntették fel, hogy még Európa bajnokságát is megnyerették vele. Ebből csak annyi igaz, hogy a bajnokságért egyszer indult, de még I. osztályba sem minősítették, komoly versenyvívó nem volt, így természetesen az Európa bajnokság (?) is csak valamelyik tudósító fantáziájában született meg.
Hencz egyébként, a jelenvoltak egybehangzó véleménye szerint a párbajnál se adta vívói tudásának tanujelét, sőt ellenkezőleg oknélküli hátrálásával, azzal, hogy a terem óriási volta dacára is vívóvonalról letért, és hogy az egyszerű nyakvágást se védte ki, azt tanusította, hogy helyes mozgásra és átgondolt akcióra képtelen. Végzetes szurása voltaképen nem volt szurás, hanem egy reflexszerű karkinyujtás, minden vívói cél nélkül.
Keglevich grófot (képünkön)  sem lehet sportszempontból ma már jó vívónak tekinteni. Annak idején Keresztessynél igazán kiváló lehetett, évekig szorgalmasan vívott Fodornál egy nagy és előkelő társasággal, melyből körülbelül ő volt a legjobb, de figyelembe kell vennünk, hogy a párbaj alkalmával 65 éves ember volt, meggyengült testtel, gyenge tüdővel, csuklója eltörött és rosszul forrt össze, az utolsó három évben alig volt kard a kezében.
Elvégre a vívás is tréningsport és ha a tudás meg is marad, elvész a test ruganyossága az észrevétel, akarat és kivitel gyorsasága, ha éveken át nem gyakoroljuk magunkat. A gróf minden mozdulata igazi vívóra vall, de hiába volt minden tudás, ha a gyenge csuklója a levegőbe vitte a vágást és gyakorlatból kijött lába beledöntötte ellenfele fegyverébe.
Téves az, mintha Keglevich készült volna arra, hogy ellenfelét megölje, hiszen előző nap, mikor pár percig Fodorral vívott, csupán kézvágásait próbálgatta egyetlen szurást se csinált.
A párbaj lefolyását Fodor hiteles előadása nyomán a következőleg kell konstatálnunk:
A felek nagy vívó távolságon (6 lépés) állítottak fel. Hencz terc gardban, Keglevich primben. „Rajta” után a gróf szintén tercbe ment és kézvágásokkal próbálkozott, két belső fokvágást és két fok alsó (szekond) vágást csinált. Hencz tercben hátrált minden ellenakció nélkül, a gróf vágásai a kosarán és csukló bandázsán mentek el.
A gróf minden vágáshoz egy lépést tett előre, Hencz pedig hátra, ugy, hogy a gróf elérte Hencz helyét. Hencz erre minden ok nélkül letért jobb felé a vívó-vonalról és a falhoz hátrált. A gróf látva, hogy ellenfele minden ellenakció nélkül a falhoz szorította magát, ki akarván használni a megtermett fölényes helyzetét, hevesen ellenfelére rohant és egymást azonnal követő két vágást (reprise) mért belülről a nyakára.
Az első vágást Hencz be is kapta nyak-bandázsára, mire a második elől hátrakapta a fejét és kardját görcsösen előre nyujtotta; a gróf a második vágást is teljes karból a feje felől csinálta és most elvágott ellenfele hátrahuzott feje előtt, a nehéz kard előre rántotta, és mivel ballábát vágás közben felemelte, előre dőlt.
A segédek azonnal „Állj”-t kiáltottak, de mind azt hitték, hogy Hencz sebesült meg, csak a mester és az egyik orvos látták borzadálylyal, hogy a gróf hátán egy arasznyira kijött a kard. Borzasztóan érdekes, hogy a gróf még ekkor sem tudta, hegy meg van szúrva, kérdőleg nézett előbb a vezető segédre, majd Fodorra, aki karjaiba vette.
Hogy szurás mikép érte látni nem lehetett, mert a vívók a falnál voltak, igy azon az oldalon nem állott senki. Egy azonban valószínű, hogy már akkor érte mellét ellenfele kardja, mikor az első sikerült nyakvágást adta, mert különben lehetetlen lett volna, hogy Hencz vonalban maradjon és ha már nem védekezik is, legalább kapkodjon.
Valószínű tehát, hogy már bele akadt ellenfele fegyverébe, aztán a második elvágáskor beledőlt abba. Az is biztos, hogy Hencz, mikor kardján ellenfele sulyát érezte, reflexszerűen még előre is nyomta fegyverét.
A használt kard egy kb. 700-750 gr. sulyu félolasz kosaru, 18 mm.-es görbe magyar pengével ellátott közönséges vívókard volt, 5 cm.-re beköszörült teljes hegygyel. A seb a napilapokban közölt boncjegyzőkönyvből ismeretes.
Teljesen téves az az állítás, mely szerint a gróf azért követelt szurást, mert szerinte a vívó önkéntelenül is csinálhat szurást, ha az ki is van zárva, amikor az a legsulyosabb büntető jogi következményekkel jár.
A gróf épp ugy, mint minden igazi szakember jól tudta, hogy egy jól felszerelt vívóteremben, a szurás kizárása esetén ma már olyan pengét adnak, melynek végén gomb (a szokásos megvastagítás van) így ily fegyverrel a vívó, ha akar se szurhat.
A szurás követelésének oka egyszerűen az volt, hogy arisztokrata körökben, miként azt a beavatottak jól tudják, általános az a felfogás, hogy hegy nélkül nem vívnak. Ennek a felfogásnak legkeményebb harcosa éppen a Keglevich gróf volt. Szerintük tréfából nem szokás párbajt vívni, ha meg komoly az ok, nincs miért kímélni az életet. Keglevich is azt mondta: Nem bánom ha megölnek, de mindenféle ember nem mászik a képemre. És ebben sportszempontból tökéletesen igazuk is van.
Ha a szurást kizárják és felbandazsírozzák a feleket, az igazi jó vívó óriási hátrányban van, mert megszokott legfőbb akcióit nem használhatja és ki van téve a veszélytelenség folytán vérszemet kapó mitsem kockáztató ellenfele esetlen vagdalkozásainak és szabálytalan lerohanásainak. Igy esett meg számos esetben, hogy igazán nagy stílű vívóink is, habár össze is vágták ellenfelüket, maguk is kaptak egy-egy többékevésbé jelentéktelen vágást, holott ha bandázs nincs, és a kardhegy tiszteletre tanítja a handabandázót, biztosra vehetik sérthetetlenségüket. Teljesen érthető tehát, ha minden jó vívó ragaszkodik a szuráshoz. Ebből tehát Keglevichre nézve nem lehet semminemű konzekvenciákat elvonni.

forrás:http://intimpista.blogspot.hu/2012/11/1905-junius.html

2015. november 10., kedd

A történelmi kardvívás alapjai



Az index-fórumról megismert Ulrich könyve elérhető a hozzám hasonló egyedül edzők számára ezen a linken:

A történelmi kardvívás alapjai

Mindenképpen használni fogom, mert - az írótól megszokott módon - alaposan átgondolt és felépített írás, ami nekem is segíthet egy "órarend" kialakításában és sok egyéb dologban. Gondolom ez nem a végleges változat, mert a Tartalomjegyzék fejezeteiből csupán az elsőt tartalmazza a pdf.

Jó olvasást!

(a kép forrása Ulrich blogja: http://szablyavivas.blogspot.hu/

2015. november 8., vasárnap

Becsületbeli ügyek


 Az itt felidézett jelenetek még azokban a kellemes időkben estek meg, amikor a bakanóták hősei között – az elmaradhatatlan „kis pejlovak” és a sóvárgott „édes rózsák” mellett – fel-feltünedezett bizonyos Ferenc Jóska és bizonyos Tisza Pista is. A Jóskában ő császári és királyi fenségét, a Pistában pedig miniszterelnökét tisztelte a dalos kedvű huszár gyerek, bár akárhogy is becézte őket, nem sokra ment velük, amikor 1914-ben szüksége lett volna rájuk. De addig még hátra volt néhány szép békeév, midőn nem a magyar baka hadonászott a kardjával, hanem az országgyűlési képviselők és miniszteriális urak, akik parlamenti csatározásaikat párbajozással egészítették ki.
vivoterem
Persze nem csupán mágnásoknak és honatyáknak akadt „becsületbeli ügye”, hiszen párbajozni valaha úri kötelességnek számított, nem is volt komoly ember, akit az életében legalább egyszer nem provokáltak vagy ő maga nem provokált valakit ilyesféle becsületbeli ügyért. Már önmagában a párbajképesség magasabb kasztba emelte azt, aki ennek a kritériumnak megfelelt. S párbajozni persze sikk is volt, úri divat, aminek sokan hódoltak. Fodor Károly műegyetemi vívómester egyenesen a kardok bölcsészetéről beszél a Salon és Sport című lap 1891-es számában, s pontos látleletet ad a vívótermekben is tetten érhető társadalmi változásokról, a parvenük és régi arisztokraták, a különféle társadalmi rangú bajvívók „harci” szokásairól. Íme, néhány gondolat a párbajhősök egyik első számú trénerétől:
fodor_k
    „Ott áll az oszlopos, nagy vívócsarnok közepén egy históriai családnak büszke utódja, új nevű ellenfele izmos, számító vívó. Összecsapnak, a főúr utánozhatatlan, büszke tartással, minden utógondolat és cselezés nélkül direkt kivág; lehet hogy biztos elővágásnak teszi ki magát, de a hátrálás percre sincs vérében. Ellenfele nyugodt fejvédéssel és gyors riposzttal fogadja; ez szépen kivédi, de fedetlen állásból új, elszánt kirohanást tesz és a legmerészebb vágásokat osztja. Végül mégis a számítóbb új nemes számlál több adott vágást. Hja! ő már intenzíven gazdálkodik még a vágásokkal is! A főúri és dzsentri vívók feltétlen elegáns kiállásukkal és bátor kirohanásukkal jeleskednek, de a kitartó asszókban – miként őseik, akik birtokaikat hamar elverték – erejüket és a védekezésbeli állhatatosságot hamar elveszítik. Szépek daliás tüzükkel, de a kapott vágásokért még sem neheztelnek. Istenemre, egy bonviván dzsentrivel öröm a párbajozás, ha nem krakéler, mi már a legújabb kor utálatos és nem lovagias kinövése!” – sóhajt fel Fodor mester.
    A párbajozás elburjánzik a kiegyezés után, s a divat átvészeli az első világháborút is, hogy az 1920-as években új erőre kapva kitombolja magát. Népszerű dolog „lovagias eljárások” szereplőjének lenni, s népszerűek az ilyesmivel foglalkozó – bár épp a párbajok ellen protestáló – szakkönyvek. Rácz Vilmos párbajkódexét például maga a Nemzetgyűlés alelnöke, Almássy László ajánlja a nagyérdemű figyelmébe: „A gyakorlati életben helyes, szükséges, hézagpótló és a társadalmi felfogások bizonyos változása következtében régi kívánság a lovagias eljárás kódexének megalkotása.”
    A múlt századforduló éveiből, a párbajok mérlege szerint, kiemelkedik az 1898-as esztendő, mert – miként azt Clair Vilmos kétkötetes párbajtörténeti munkájából tudjuk –, soha annyi párbajt nem vívtak Magyarországon, mint éppen akkor és érintve volt ezekben a királyi udvartól kezdve a sajtó képviselőiig sok mindenki. Kezdjük például Kossuth Ferenccel, aki az 1898. évi költségvetés során, mint a függetlenségi párt vezérszónoka, záróbeszédet mondott. Mikor kijelentette, hogy a függetlenségi párt abbahagyja a további küzdelmet, dacára annak, hogy erejének még alig egyharmada vett részt a vitában, a jobboldal hangos nevetésben tört ki. Ez a gúnyos kacaj felháborította az ellenzéket. Olay Lajos kifejezést is adott felháborodásnak és Tisza Istvánra szegezve szemeit, átkiáltott a jobboldal felé: – Ilyenkor örülni kellene, nem gúnyosan nevetni. Ez nem tisztesség! Tisza gróf magára vette a sértést, és Andrássy Tivadar gróf valamint Széchenyi Tivadar gróf által provokáltatta Olayt. Az ügyet kardpárbajjal intézték el; Tisza rögtön támadott s egy heves attak után éles vágást mért Olay arcára. A párbajfeltételek szerint a harcképtelenség ezzel a sérüléssel meg lévén állapítva, a segédek az ügyet befejezettnek jelentették ki s az ellenfelek, kezet fogva, kibékültek.karolyi_m
    Rakovszky István, az országos néppárt harcias képviselőtagja egyik beszédében erős célzást tett Gajári Ödönre, amikor félreérthetetlenül bizonyos Bettelheim nevű rabbinusról mondott el egy parabolát. Gajári Ödön rögtön válaszolt a beszédre, s férfias nyíltsággal jelentette ki, nem lehetetlen, hogy családját valamelyes rokonsági kötelék fűzi az említett rabbihoz, hozzátette azonban, hogy van olyan magyar, mint bárki ebben az országban. Rakovszky sietett kijelenteni, ő nem kereste Gajári őseit Bettelheim rabbiban, ő Gajári és Bettelheim között egyáltalában semmi összeköttetést nem keresett. Gajári Ödön izgatottan kiáltott közbe: – Ez gyáva hipokrízis! Rakovszky erre Gajárit provokáltatta. A segédek, miután megállapították, hogy a sértés szándéka tényleg fennforog, kardpárbajban egyeztek meg, amelyben aztán mindkét résztvevő megsebesült.
    Ó, 1898! Ez az az év, amikor gróf Bethlen Balázs kardpárbajt vív Klebelsberg Zdenkó gróffal, aki szemrehányást tesz neki, amiért Bokross Elek képviselő kizárását indítványozta a Nemzeti Kaszinóban. Jön a párbaj, s az újabb két sebesült. Nopcsa Elek báró a kultusztárca költségvetése miatt méri össze a kardját Endrey Gyula képviselővel, mert az megkritizálta intendánsi működését. Mindketten megsérülnek. A technikai obstrukció unalmas szavazásait a párbajokban élenjáró Rakovszky István azzal fűszerezte, hogy a kormánypárti képviselőkre, amint a sorban következtek, maliciózus megjegyzéseket tett. A tréfálkozás nem tetszett Zeyk Gábor szabadelvű párti képviselőnek, aki jó hangosan tiltakozott is ellene. A köztük lévő vita akkor fajult el igazán, amikor Rakovszky megjegyezte, hogy ő ismeri Ugron Gábornak egy bizonyos meséjét a bivalyról, a borjúról meg az erdélyi úrról! Ebben a történetben az erdélyi Zeyk Gábor egyszer lóháton indult el hazulról. Az út mentén borjával legelő bivaly került elébe s szarvával nekiment a paripának. A ló felbukott, a lovas pedig merész ívben, fejjel repült a bivaly borjára. És csoda történt, Zeyk Gábor vasfeje kiállta az ütközést, a borjú azonban ott pusztult el nyomban alatta. Ebből a sztoriból lett végül a párbaj. A segédek kardban állapodtak meg, a szokásos kötésekkel, harcképtelenségig. A párbajban mind a ketten megsebesültek, Rakovszky az arcán, Zeyk a karján. Jellemző a korra, hogy miután a segédek megállapították a harcképtelenséget, a felek bemutatkoztak egymásnak. De haladjunk tovább a lovagias ügyek sűrűjében, ahol máris feltűnik Kubik Béla képviselő, aki zsebre tett kézzel indul Bánffy miniszterelnök felé, mintha a kormány fejét inzultálni akarná. Ez is megtörtént, s a Pesti Hírlap másnap úgy állította be az esetet, mintha Kubiknak tényleg támadó szándéka lett volna. Ezt a föltevést Kubik magára nézve annyival inkább sértőnek találta, mert előtte való este kijelentette a függetlenségi klubban, hogy Bánffy báróhoz csak azért közeledett, hogy az általános zajban hallhassa, mit mond a miniszterelnök. Erről a nyilatkozatról azonban a cikk írója, Kenedi Géza nem vett tudomást. Kubik ki is hívta. Miután Kenedi Géza az ellenfél segédei által követelt bocsánatkérést megtagadta, a segédek kardpárbajban állapodtak meg. Politikai körökben nagy érdeklődéssel várták az eredményt, mert köztudomású volt, hogy mind a ketten elismert vívók. A mérkőzés azonban, amely érdekesnek ígérkezett, már az első összecsapásnál véget ért. Kubik Béla ugyanis, akit Kenedi a karján és a mellén sebesített meg, egy erős fejvágással harcképtelenné tette ellenfelét. Perczel Dezső belügyminiszter egyik beszédét Holló Lajos képviselő magára nézve sértőnek találta s Ivánka Oszkár és Fáy István képviselők által provokáltatta a minisztert, aki a maga részéről Tisza István gróf és Keglevich István gróf képviselőket nevezte meg. A kardpárbajban Holló azonnal támadott és a belügyminisztert a homlokán könnyen megsebezte.
    A június 15-iki ülésen báró Bánffy Dezső miniszterelnök és Polónyi Géza közt éles szóváltás történt. Polónyi a fogyasztási adókról szólván azt mondta, azok a községek, melyek a fogyasztási adóbérletet megkapták, mindent elkövetnek, hogy költségvetéseikben a jövedelem valahogy ki ne tűnjék. A miniszterelnök izgatottan szólt közbe: – Ön szerint csalnak? Polónyi nem válaszolt a közbeszólásra, ami annyira felingerelte a miniszterelnököt, hogy azonnal szót kért s Polónyi eljárását perfidnek nevezte. Polónyi szintén hevesen válaszolt s azzal végezte szavait, hogy Magyarországon akadt egy miniszterelnök, aki hencegéssel akarja tudatlanságát pótolni. A fegyveres elégtétel ebben az esetben végül elmaradt, mert a segédek az ügyet békésen intézték el. Párbaj volt viszont Rakovszky István (már megint Rakovszky!) és Pichler Győző között, ez utóbbi ugyanis azt állította Rakovszkyról, hogy szándékosan valótlant állított. A segédek pisztolypárbajban állapodtak meg, harminc lépés távolságról, öt-öt lépés közeledéssel, kétszeri golyóváltással. Pichler egyszer sem vette igénybe a közeledés jogát, és célzás nélkül lőtt. Rakovszky mind a kétszer megtette az öt lépést, és hosszasan célzott ellenfelére, azonban ő sem talált.
    Az egyik legvérmesebb magyar párbajhősnek a már említett Tisza István számított, a legnagyobb port felvert becsületbeli ügye 1913 januárjában esett meg, s közvetlen összefüggésben állt az első világháborút megelőző véderőtörvények elfogadásával. Tisza miniszterelnök politikai ellenfelei számos alkalommal személyes élt adtak parlamenti kifogásaiknak, gyűlöletig menő sértések is elhangzottak, s nem csupán a Tisztelt Ház, de a nagyobb nyilvánosság előtt is. 1913. január 1-jén este Tisza gróf ellátogatott a Nemzeti Kaszinóba, ahol köszöntötte az ott tartózkodó urakat, kik közül gróf Károlyi Mihály nem fogadta az üdvözlését, hanem tüntetőleg elfordult tőle. A szemtanúk beszámolója szerint a következő mogorva, rövid párbeszéd zajlott le köztük: „– Mihály – figyelmeztette Károlyit Tisza –, én köszöntöttelek. – Jobb, ha nem ismerjük egymást – válaszolta ingerülten Károlyi Mihály, és kisietett a teremből”. A kínos jelenet híre azonnal bejárta a Kaszinót, mi több, kiderült, Tisza gróf párbajjal kíván elégtételt venni, segédei báró Vojnich Sándor és Molnár Viktor képviselők lesznek, míg Károlyi Hadik János grófot és Pallavicini György őrgrófot nevezte meg segédeiül.tisza_i
    Az összecsapás másnap zajlott le, méghozzá a kor egyik legnevesebb vívótanárának, Rákossy Gyula számos szikrázó affért látott vívótermében; az „en garde!” mestere az esemény körülményeit részletesen elbeszélte Clair Vilmosnak, a magyar párbajok korabeli krónikásának. A duellum – figyelembe véve az első világháború balvégzetű cselekményeit s az azt követő vörös és fehér terrorokat, nemkülönben az érintett urakat – szinte előrevetíti mindazt, ami hazánkkal történni fog, s mintegy személyes háborúvá, Tisza és Károlyi „becsületbeli” ügyévé sűríti a vészes jövőt. Idézzük tehát Clair Vilmost, aki megörökítette Rákossy vívómester vallomását arról, hogy mit is tapasztalt 1913. január 2-án a vívóteremben.
    „Bár a feltételek szerint a párbajt kötések nélkül kellett megvívniuk, csak az utolsó percben határozták el a segédek, hogy a nyakbandázs alkalmazását megengedik. Az ellenfelek Vojnich Sándor báró vezényszavára csaptak össze. Már az első menet rendkívül heves volt. Tisza István gróf támadott s éles vágást mért Károlyi Mihály gróf homlokára. Ezt a különben jelentékeny sebet az orvosok egy tapasszal befödték. Ezután folytatódott a küzdelem. A párbajozók irtózatos erővel támadtak s a harmadik összecsapásnál történt, hogy Tisza István gróf, a kard elhajlása következtében, lapos vágást kapott a karjára. Huszonkilenc menet folyt le még ezután s Tiszát egyetlen egyszer sem érte vágás. Tisza István mindössze kétszer támadt Károlyinak, mindannyiszor nagy erővel, de a többi esetekben Károlyi Mihály gróf volt a támadó. Hat-, nyolc-, kilencriposztos menetek voltak. Szinte féktelen szenvedéllyel mentek a felek egymásnak, sőt megtörtént, hogy a küzdelem hevében körben megfordultak, s a vezető segédnek, egyszer pedig Pallavicini őrgrófnak közbe kellett lépnie. Az összecsapások egyre vehemensebbek lettek. Károlyi az arcán, az ajkán, a vállán és a mellén sebesült meg, s az orvosok már ki akarták mondani a harcképtelenséget, amikor Károlyi gróf újra kezébe vette a kardot, s dacára annak, hogy a sebekből sűrűen tört elő a vér, folytatták a párbajt. Megtörtént – a tizenhatodik összecsapás után volt ez –, hogy a vezetősegéd egy perc pihenőt adott. Az izgalomtól lihegő, verejtékező Károlyi Mihály gróf az öltözőben ledőlt a pamlagra, melle irtózatosan zihált, attól kellett tartani már, hogy szívgörcsöt kap, amidőn a párbajsegédek a további küzdelmet be akarták szüntetni. Mikor erről Károlyi tudomást szerzett, felugrott a pihenőről, kezébe vette a kardot s beszaladt a vívóterembe. A párbajt tehát folytatni kellett. Bámulatos erővel ment tovább a küzdelem egészen a harminckettedik összecsapásig, amidőn is Károlyi a jobb könyökére kapott éles vágást. A sebet az orvos bekötözte, amire a segédek megállapítván Károlyinál a teljes harcképtelenséget, beszüntették a párbajt. A harminckét menet teljes ötvenöt percig tartott. Károlyi sebei közül talán csak ez a könyöksérülés volt a súlyos. A többi mind erősen vérző karcolás, vágás. Összesen tizenhét sebet kapott.”
    Mondanunk sem kell, hogy a csörtesorozat után nem párolgott el a felek kakasdühe, nem békültek ki, nem fogtak kezet nagyvonalúan, nem ölelték át barátságosan, államférfiúi bölcsességgel egymás vállát. Pedig talán a világtörténelem sorsa is másként alakul, ha akkor képesek kiemelkedni Rákossy mester vívótermének gladiátorszagú univerzumából.

D. Szabó Ede
Az írás a szerző Urak és gavallérok c. könyvében jelent meg.
Az illusztrációk:
Vívóterem a múlt századfordulón
Fodor Károly vívómester
Gróf Károlyi Mihály
Gróf Tisza István 

forrás:http://www.onkormanyzatiklub.hu/kulonleges-eletrajzok/1428-becsuletbeli-ugyek

Az együttes találatokról



Az együttes találatok régi problémát jelentenek vívó körökben és véleményem szerint nagyrészt hozzájárultak a sportvívás élvezhetetlenné válásához, mert az egymásnak rohanó vívók az újrakezdés és a könnyű kard nyújtotta biztonság tudatában rohamoznak olyan gyorsasággal, mai követhetetlenné teszi az akciókat és csak a találatjelző gép segítségével tudhatjuk meg ki is kapott éppen pontot, de hogy hogyan, az sokszor rejtély marad.
Az index fórumon is parázs vita alakult ki a témában, ezért úgy éreztem itt is le kell írni az én végkövetkeztetésemet ezzel kapcsolatban.

Ma többféle szabályrendszer szerint küzdhet az, aki valamilyen szúró-vágó fegyvernemben próbára tenné magát, ezek elég sokszínűek és általában a valódi küzdelem szimulálására törekednek.
Ennek köszönhető, hogy az együttes találatokat is különbözőképpen értékelik, illetve szankcionálják.
Először sorba venném a valódi küzdelem során előforduló lehetőségeket, majd leírom az általam végiggondolt értékelési lehetőséget, végül megnevezem az általam legjobbnak tartott lehetőséget.

A szituációk

1. Mindkét fél halálos felületen talál.

Ez a legritkább esetben fordulhat elő, nem is tudom, történ-e ilyen egyáltalán. Talán olyankor, amikor az elvakult düh és a másik iránt érzett olthatatlan gyűlölet annyira mély, hogy a legelemibb óvatosságtól is megfosztja a szemben álló feleket. Ebben az esetben sem biztos, hogy mindketten elpusztulnak, vágás esetén majdnem bizonyos, hogy a delikvensek túlélik, szúrásnál azonban esélyes az elhalálozás. 

2. Az egyik fél halálos felületen talál, a másik súlyos, vagy könnyebb sebet okoz.

Itt is fontos szempont a vágás-szúrás ereje és pontossága, de tegyük fel, hogy mindketten pontosan, de nem maximális erővel találtak. Az egyik vívó feje beszakad, a másik elveszíti három ujját. Ki a győztes. Mindenképp az állva maradó, ujját vesztett képzeletbeli úr, hiszen ő állva tudott maradni, míg ellenfelét hordágyon viszik el.
Bár ez sem egyértelmű.
Emlékezzünk Tisza és Károlyi párbajára, ahol Károlyi rögtön az elején sebet kapott a homlokára, az egyenlőtlen küzdelem mégis 55 percig tartott és végül Károlyit "leléptették" a könyökén szerzett lapos vágás miatt. A párbajt a találati arány alapján is Tisza nyerte volna 1:19 arányban.

3. Mindketten nem halálos felületen találnak.

A leggyakoribb eset. Ha a felek teljes harcképtelenségig tartó küzdelemben egyeztek meg, akár egész nap csápolhatták egymást. 

A fent vázolt három esetet mai körülmények között, ahol a vívók nem törekszenek egymás elpusztítására vagy megbüntetésére, hanem a személyes megmérettetés és a győzelem vágya dominál, véleményem szerint négyféleképpen pontozhatjuk.

Pontozási módok

A. A találatokat töröljük.

A felek a bírói döntés után elfoglalják a rajtpozíciót és a küzdelem az előző eredménytől folytatódik, mintha mi sem történt volna. Ha jól tudom ma ezt alkalmazzák a sportvívásban. Ez, úgy gondolom, teljesen alkalmatlan az együttes találatoknak nem hogy a megszüntetésére, de még a visszaszorítására is, hiszen a kapott találat mintha meg sem történt volna. Ez se nem életszerű, se nem igazságos. Nincs visszatartó ereje

B. Mindkét találatot megadjuk azonos pontszámmal.

A vívók 1-1 pontot kapnak a találati felülettől és a találat erejétől függetlenül. A küzdelem a módosult eredménytől folytatódik, az győz, aki hamarabb elér bizonyos pontszámot. Nem életszerű, hiszen a mellkas szúrása súlyosabb, mint egy érintőleges találat a karon, az eredménye mégis ugyanaz. Az elektromos találatjelzők világában mégis lenne létjogosultsága, a szablyavívás lassabb, értékelhetőbb mozdulatai esetében nem a legjobb megoldás.

C. Mindkét találatot saját sebzésokozó képességének megfelelően pontozzuk.

A súlyosabb sebzést több ponttal, a könnyebbet kevesebbel honoráljuk, hozzáadjuk a vívók pontjaihoz és a küzdelem ennek fényében folytatódik, vagy ér véget. Visszatartó ereje nagy, mert senki nem kockáztatja meg egy súlyosabb találat "bekapását" egy bizonytalan alacsonyabb pontszámú adásáért. Az Arlowi cél (Adni, de nem kapni!), ami évtizedeken keresztül áthatotta a magyar és a nemzetközi vívás összképét, így visszatérhetne és működhetne.

D. A "Swordfish-szabály"

Együttes találat esetén a különböző értékű találatok hatnak egymásra. Kioltják, vagy csökkentik egymást. Azonos értékű találat esetén a pontok törlődnek, különböző "súlyosságnál" a magasabb értékűből levonódik a gyengébb találat és ezt az eredményt kapja az eredményesebb versenyző, majd a küzdelem folytatódik, míg az idő le nem jár, vagy az egyik fél el nem éri a kitűzött pontszámot.

Nos, szerintem a C. megoldás áll a legközelebb ahhoz, hogy a valódik harc eredményét szimulálja együttes találat esetén. DE. Néhány megjegyzéssel.

Először. A vívók az első néhány alkalommal bizony támadni fognak együttesen. Ki is fognak esni. Aztán elkezdenek gondolkodni és az együttes találatok száma nagy mértékben lecsökken. A szervezőnek, aki esetleg így állapítja meg az együttesre vonatkozó szabályt nem szabad emiatt elkedvetlenednie és eredménytelennek tartania a rendszert, hanem tartania kell magát a szabályhoz, mert eredményre fog vezetni és a mérkőzések csodás változásokon mennek majd keresztül.
Másodszor. Ez csak egy szabály a lehetséges sok közül, amelyek esetleg eszembe jutottak. Jelenleg itt tartok az eszmefuttatásban, ezért nincs kizárva, hogy később az én elveim alapján még jobb lehetőséget találok.
Harmadszor. Itt nem tárgyaltam a szablyavívás és bajvívás tárgykőréhez lazábban kapcsolódó technikák alkalmazását (ütések, rúgások, földre vitelek stb.), ezeket talán egy másik bejegyzésben veszem górcső alá. Nem zárom ki ezek létjogosultságát, de egységes szabályrendszer és megkötések mellett.
Negyedszer. Ez a pontszámítás NEM alkalmas minden szituáció megoldására. Lehetnek rendhagyó esetek, és a bíró(k)nak mindig fontos szerepe lesz a különböző vitás kérdések eldöntésében. Ugyanakkor a szervezőknek törekedniük kell a szabályrendszerek egyszerűsítésére, hogy a nézők is könnyen megérthessék és élvezhessék az eseményeket anélkül, hogy a vívóknak csalódottságot kellene átélniük akcióik értelmezése és értékelése miatt.
Ötödször. A "maszatolás" nem találat! Csapj oda, vagy húzd végig, de a kard nem piszkavas!

Nos, ennyit tudtam hozzátenni a kérdéshez.

Jó munkát!

2015. november 2., hétfő

Mai fejvágás tapasztalatok

Megvolt a mai edzés. Kb. fél órásra sikerült. Ebből is látszik, hogy az elmélet és a gyakorlat között elméletileg nincs különbség, gyakorlatilag meg van.
A félórába a teljes bemelegítés belefért a gimnasztikai gyakorlatok végéig, aztán lépésgyakorlás következett előre és hátra is mindkét lábbal.
Azután az egyenes fejvágást gyakoroltam - helyből. Acél egy leselejtezett személyautó gumiabroncs volt, amit egy akácgerendára rögzítettem a megfelelő magasságban.

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy belekukkantsak Beke: A kardvívás módszertana c. könyvébe, amelyben ezeket írja:

"Mutató- és nagyujjunk segítségével és az ököl fordításával a kard élét a vágás irányába fordítjuk. Ezután karunkat könyökből kinyújtjuk és ezzel egyidejűleg kardunk élével az ellenfél fejét könnyedén megpöccintjük.
A visszatérés ugyanúgy történik, mint az indítás: először az élt fordítjuk jobbra, majd könyökhajlítással visszatérünk tercbe."

És itt jöttem rá arra, hogy sikerült ma a fejvágás gyakorlását tökéletesen elrontanom, ugyanis mindvégig arra törekedtem, hogy a csuklóm merev legyen és ne végezzen egy ostorcsapásszerű mozdulatot a végpontban. Mint kiderült helytelenül, ugyanis az egyenes fejvágásnak így KELL befejeződnie.
Volt azért a végrehajtásomnak pozitív eredménye is, mivel az élfordítás-karnyújtás lépéseit szépen sikerült csiszolnom (bár még korántsem tökéletes) az alábbi gyakorlatokkal:

- Az élfordítás és a karnyújtás lépéseit külön-külön többször megismételtem
- Amikor ezek a részfeladatok már szabályosan sikerültek a két mozdulatot összekötve lassan elvégeztem a fejvágást.
- Végül felgyorsítottam a mozgást és a hegyet követve figyeltem a találati felületet, hogy a lehető legpontosabban ugyanoda érkezzen az él.

A következő edzésen Gerevich Aladár módszereit is bevezetem a még jobb eredmény érdekében. Ezek:

"- ...;
- Helyezzük puhán, lassan a pengét a vágandó felületre, majd kissé visszahúzva visszaemelve vágjunk gyorsuló mozdulattal, most már ténylegesen;
- Vágások kettőzéssel;
- ...;
- A tényleges vágást követően 3-4 apró, ütögető vágás;"

A következő edzésen a fejvágás ilyen gyakorlása után Szepesi László 5 iskola című írását is alkalmazom (részben, amennyire egyedül lehetséges).

Jó munkát!

2015. november 1., vasárnap

Vívóblog - Vívás minden stílusban

Az indexes fórumról (Vívás, mint harcművészet) egyik barátunk amolyan gyűjtőblogot hozott létre ezen a linken, hogy az érdeklődők megtaláljanak mindent ezzel a témával kapcsolatban.
Úgy tűnik a kezdeményezés sikeres lesz. Csak ajánlani tudom mindenkinek, én rendszeresen látogatni fogom!

Edzésterv - Első szakasz

Itt az ideje, hogy összefoglaljam, mivel is szándékozom a felkészülésem első negyedét eltölteni, ami az edzés tematikáját illeti.
Hála istennek nincs hiány szakkönyvekben, ami kellemes meglepetésként ért, a negatívum csupán annyi, hogy a könyvek csak kölcsönözhetők, nem birtokolhatók.
Na de az okos telefonokon van fényképező, így a tudás megmarad.

1. Szakasz - Átmeneti időszak

Beke Zoltán az első szakaszt Átmeneti időszaknak nevezi, amiben a vívás csak másodlagos szerepet kap, a cél a pihenés és a vívóedzés inkább játszadozás.
Azt hiszem ebben az időszakban sem kell majd tétlenkednem, rengeteg olyan gimnasztikai és képességfejlesztő gyakorlat van, amit végezni lehet a jobb eredményekért! Ezeket az író egyébként javasolja is.
A könyv alapján ez 2 hónapos időtartam, a 7. és 8. hónap, tehát nincs összhangban az én edzéstervemmel, ami miatt csalnom kell egy kicsit.
Az edzéstervembe így be fogom iktatni az állásokat, lábmunkát, az alaphelyzeteket fegyverrel, az alap vágásokat és a szúrást és az egyszerű védést. Azt hiszem ez bőven elegendő lesz ahhoz, hogy az eddig tanultakat ne felejtsem el, és a fizikai képességeim javuljanak.

Az első hónap

Az első hónapban heti két vívóedzést tervezek, valamint a fegyencedzés alapozó gyakorlatait, kb. a 3. lépésig eljutva a négy alapvető gyakorlatból (fekvőtámasz, húzódzkodás, guggolás, lábemelés), ezeket kiegészítve masszív törzs- és láberősítéssel, ugyanis úgy gondolom, hogy ezek a testrészek elbírják, sőt esetemben igénylik a több irányból érkező terhelést.

A vívás ekkor a lábmunkára és a kardhelyzetekre korlátozódik és mint említettem, célgimnasztikára.

Heti bontásban

Az első hét

Bemelegítés

600 lépés járás élénk ütemben (vagy ha tudod mérni, 400 m)
4 perc lassú futás-1 perc járás-2 perc gyors iramú futás
20 perc gimnasztika
- Járás külső talpélen, sarkon és lábujjon.
- Jobb lábon állva bal láblendítés oldalt felváltva lefeszített és pipáló lábfejjel.
- Terpeszállásban lábujjon állva bokakörzés befelé és kifelé.
- Szökdelés alapállásban és terpeszben felváltva, karlendítéssel oldalsó középtartásba.
- Szökdelés páros lábon erőteljes csípőfordítással.
- Szökdelés terpeszállásban a jobb, majd bal lábra ugorva, minden negyedik ütemre kitörés oldalra felváltva.
- Szökdelés helybe a bal lábon, közben jobb lábbal "biciklizés" előre-hátra. Csere.
- Terpeszállásban sarokállás. Lábhajlítás előre lábujjérintéssel..
- Hason fekvésben kis lábterpesztés és támasz a váll alatt. Karnyújtással törzsemelés mindkét sarok egyidejű talajra nyomásával.
- Mindkét kar mellső középtartásban. Guggolás páros lábbal.
- Kézfej- és csukókörzések befelé, kifelé.
- A két kéz a mellkas előtt hajlított karral és nyitott ujjakkal az ujjhegyeken támaszkodik egymásnak. Az ujjak enyhe ellenállása mellett az ujjpárnák közelítése és távolítása egymástól, rugózó mozdulattal.
A két kéz a mellkas előtt hajlított karral, fölfelé néző ujjakkal, tenyérrel támaszkodik egymásnak. Alkarfordítás befelé (a mellkas irányába) és kifelé.
- Mellső fekvőtámaszban felváltva emelkedés a jobb, majd a bal kéz ujjaira és ereszkedés a tenyerekre.
- Magastartásban ujjfűzés (a tenyér lefelé néz). Enyhe könyökhajlítás és nyújtás közben tenyérfordítás lefelé.
- Magastartásban ujjfűzés. Karhúzás hátra többször.
- Terpeszállás, hátsó rézsútos mélytartásból (tenyér hátrafelé néz) páros karlendítés előre mellső középtartáson át kifelé, lefelé fordított tenyérrel, hajlított oldalsó középtartásba. Majd ugyanezen az úton vissza kiinduló helyzetbe
- Terpeszállás, ujjfűzés a test mögött. Törzshajlítás többször előre karlendítéssel hátsó rézsútos mélytartásba.
- Kis terpeszállásban karlendítés előre-hátra.
- Terpeszállás, oldalsó középtartás, tenyér felfelé mutat. Könyökhajlítással alkarleengedés, karnyújtással kiindulóhelyzet.
3x30 m repülővágta
2  perc séta-4 perc lassú futás-2 perc séta
Helyből távolugrás 10-12x

Főrész

Állások gyakorlása kard nélkül
- Arcvonalállás (vigyázz! állás)
- Alapállás
- Vívóállás
- Pihenőállás

Terc vívóhelyzet
Átmenet szekondba
Átmenet primbe
Lépés előre, lépés hátra és rávezető gyakorlataik
Kitörés és rávezető gyakorlatai
Egyenes fejvágás állásból, lépésből és kitörésből
Egyenes szúrás állásból, lépésből és kitörésből

Levezetés
Nyújtó és légzési gyakorlatok

Hát ennyi az első hét vívóanyaga. Hamarosan videót is mellékelek.

Jó munkát!