Mivel köztudottan hátrányos helyzetben vagyok a többi vívóhoz képest edzőtárs viszonylatában, elkezdtem keresgélni valami küzdősport, vagy harcművészet után, amivel kiegészíthetem a szegényes lehetőségeimet. Gondolkodtam krav magán, wing tsunon, egyebeken, míg végül kikötöttem az escrimánál.
Ez egyrészt ad egy pusztakezes technikákra épülő ún. filippin boksz oktatást. Nem kell magyaráznom miért jó. Adódhat olyan helyzet, amikor nincs semmilyen eszközünk egy küzdelemben, amikor elő lehet venni a jó öreg csontbuzogányt. De a tudás itt nem áll meg. Az általam átfutott videóanyagok alapján már puszta kéznél is kitűnik az escrima (avagy kali, arnis) egy fontos alaptulajdonsága. Alternatív variációkat kínál ami az ellenfél mozgásához alkalmazkodva olyan pontokat támad, mint a bicepsz, vagy lágy részek. Nem áll bele az ütésbe, rúgásba, hanem kitérve rést talál és kihasználja az egyensúlyi helyzetekből és az erőhatás irányából adódó lehetőségeket.
De ami sokkal fontosabb!
Az escrima fontos részei a kés- és botharc! Ó jeee! (fanfár)
A késharc segítségével végre lesz módom olyan távolságból gyakorolni, ahol nincs helye a pepecselésnek és a szöszmötölésnek! Így talán jobban észreveszem majd a kínálkozó tempóalkalmakat és a réseket is. Szivaccsal már döfködhettem, jó móka volt és végre ismét érezhettem a küzdelem édes ízét. Meg megbizonyosodhattam róla, hogy az átlag késharcban senki sem sebezhetetlen. Szóval mindenképpen hasznos.
A késharc segítségével végre lesz módom olyan távolságból gyakorolni, ahol nincs helye a pepecselésnek és a szöszmötölésnek! Így talán jobban észreveszem majd a kínálkozó tempóalkalmakat és a réseket is. Szivaccsal már döfködhettem, jó móka volt és végre ismét érezhettem a küzdelem édes ízét. Meg megbizonyosodhattam róla, hogy az átlag késharcban senki sem sebezhetetlen. Szóval mindenképpen hasznos.
A botharc mozgásait simán át lehetne ültetni a szablyára is, de mivel szeretnék a "klasszikus" vívás elemeivel foglalkozni a harctéri alkalmazás helyett, ebből is csak a küzdelemre vonatkozó tapasztalatokat szeretném kardra átültetni. Persze ez idővel kis mértékben változhat, hiszen pl. nincs autentikus két szablyára kifejlesztett iskola, de a kaliban van dupla bot.
Az escrima bot egyébként rattanból készül. Nagyon könnyű, rugalmas és kemény. Ezt onnan is tudom, hogy az egyik haladóbb srácnak sikerült a mutatóujja bütykére koppintanom, aminek láthatóan és érthetően nem örült. Persze én sem úsztam meg, egy Boagriusz méretű kezdő kolléga a jobb nagylábujjam színvilágát tette kicsit izgalmasabbá egy kecses pádödövel.
A lábmunka jelenlegi véleményem szerint alkalmatlan az eredményes szablyavíváshoz, mert nem elég hosszú távon mozog, leginkább belharcban, irányváltásokra és passzív-agresszív botmozgások kísérésére van kitalálva. De ezt még tanulmányoznom kell. Hozzáteszem, nagyon hasonlít a Schundi által alkalmazott V-irányú lépésekhez, csak itt 45 fokos lépésnek hívják.
Még egy szimpatikus dolog. Már az egészen kezdők is (mint én), részt vehetnek versenyeken. Nem tudom közösen a haladókkal, vagy külön csoportban (gondolom az utóbbi).
A másnapi (és azutáni) izomláz már csak hab volt a tortán, már csak azért is, mert edzés alatt szinte egyszer sem éreztem úgy, hogy különösebben megerőltettem volna magam
A másnapi (és azutáni) izomláz már csak hab volt a tortán, már csak azért is, mert edzés alatt szinte egyszer sem éreztem úgy, hogy különösebben megerőltettem volna magam
Összességében egy önmagában is használható rendszerrel találkoztam, ami jó hatással lesz a vívásomra is.
Nem kell megijedni, nem lesz tele a blog kalis bejegyzésekkel, de minden szablyavívónak csak javasolni tudom, akár mint kiegészítő sportot!
Végül nézzetek róla videókat. Érdemes!
Mivel nem szeretem a túlzottan alárendelt segítőkkel dolgozó szemléltetéseket, végül sok egyébként pörgős videót elvetettem. Ezen a bácsi nem akarja legyalázni a segédjét, de a technikák jól visszaadják miről is szól az escrima.
Ez se rossz. Látszik, hogy minden mozdulatot úgy végeznek, mintha a másiknál akármilyen eszköz, kés, "bézbózütő", vagy bármilyen más, súlyos sérülés okozására alkalmas eszköz lenne. A filippinó alvilág bemutatása alapján ez nem is meglepő. Arrafelé a turistáktól talán nem is olyan távol nem a lőfegyver, hanem a pengék és a túlerő a divat a vitás kérdések rendezésében.
Egy kis lábmunka
Filippínó botoló :)
Meg a bökő
Ebben a műfajban ő az egyik legjobb
Remélem élveztétek. Mars vissza a kardhoz!
*(ápdét: Az edzőmtől megtudtam, hogy itt is V-lépés a V-lépés, nem pedig 45 fokos. Szorri!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése