A vívó fizikum

Gondolom nem árulok el újdonságot, ha leírom; a jó vívóteljesítmény megfelelő fizikumot kíván. Ez az egyik olyan tényező (a technikai tudás, a harciasság, a taktikai érzék és a sportszerűség mellett), amely leginkább meghatározza, mennyire leszünk eredményesek küzdelmeink során.

De milyen a vívó fizikum?

Gerevich Aladár minden idők legeredményesebb magyar férfi kardvívója

Nem volt egy góliát, de a legendák szerint 6(!) egymás után letett széket ugrott át helyből

Ha megnézzük a vívók alkatát, elvétve sem találunk közöttük hatalmas, kidolgozott izmokkal felpakolt testeket, aminek igen egyszerű az oka: a vívóknak nincs szükségük hatalmas erőre, vagy impozáns, félelmet keltő megjelenésre. Egy vívó, ha megjelenik a páston, a nevével, eredményeivel hat, aminek (legalábbis tömeg szempontjából) nem sok köze van az izmokhoz.

A modern kardvívásban sokkal fontosabb szempont a robbanékonyság, az atletikus teljesítmény fokozása az emberi maximumig, vagy még azon is túl. Jó példa erre Korea. A koreai vívás a II. vh. előtt sehol sem volt, ma viszont az élvonalat képviselik. Hogy miért? A következő videó mindent megmagyaráz.

4 méteres lábmunka. Ez az, amit mi, szablyavívók nem fogunk csinálni. Nem azért mert megfelelő adottságokkal és edzéssel nem érhetnénk el, hanem azért, mert a szablyavívás nem a találatról, hanem a szépségről szól elsősorban. Tudom, vannak versenyek ebben a kategóriában is, de az ilyen versenyeken az nem találat, ami bármely nemzetközi sportvívó versenyen már pontot ér. A szablyavívásban a találatnak ülnie kell és ha igazán jól akarjuk csinálni, akkor el kell felejtenünk az együttes találatokat (ambó) és a riposztokat még a találat után is képesnek kell lennünk hárítani.

Ez volt a módi akkor, amikor egy sértésért még vérrel kellett felelősséget vállalni és ez a módi most is azok között, akik komolyan veszik a vívást és nem nevezik találatnak a kardhegy futó érintését.

Tévedés ne essék! Nem akarom alábecsülni a modern sportvívók teljesítményét. Nem fogalmazhatok meg kritikát olyan emberekkel szemben akik a mai körülmények között is magasra emelik a magyar zászlót a világérdek fals követelményei ellenére. A modern vívást, abban is elsőként a kardvívást évtizedek óta temetik, mégsem tudták eltüntetni, köszönhetően azoknak a sportembereknek, akik energiát nem sajnálva edzenek a minél jobb eredményért. Ez a szó pedig éppen az a választóvonal, amely megkülönbözteti a sportvívót a szablyavívótól.

Az eredmény.

Az eredmény olyan fogalom, ami megrontja a mai sportot, aminek eléréséért minden eszköz megengedett, és ezalatt nem elsősorban, és leginkább nem a vívósportot értem. Az olyan olimpia, ahol a kémia dönt a győzelemről, nem lehet a békés versengés zászlóvivője.

De igencsak eltértem az eredeti kérdéstől. Vegyük tehát sorra azokat a fizikai tulajdonságokat, amelyek fejlesztése elengedhetetlen a győzelemhez (mert azért a gyakorláson és az akadémiai víváson túl is van motiváció).

A vívónak elsősorban tehát robbanékonynak kell lennie. Az izmai nem lehetnek túl nagy méretűek, mert az izomszövet fenntartása és működtetése igen energiaigényes folyamat. Természetesen a 900 gramm körüli fegyver háromszor nehezebb a sportkardnál, ezért mégiscsak szükség van egy alapvető erőnlétre a használatához. A saját testsúllyal végzett gyakorlatok tökéletesen képesek kielégíteni ezt a szükségletet és felkészíteni az izmokat, ízületeket a rájuk váró kihívásokra.

Kortól és edzettségtől függően többféle irányzat közül választhatunk.

A tohonya felnőtt férfiak (mint én), legjobb, ha a Fegyencedzéssel kezdik, mert a sporthoz nem szokott szervezet számára olyan kis terheléssel indít, ami nem vezet a kezdő lelkes amatőrökre jellemző váll-, és térdsérülésekhez. Türelmes munkával az író ígérete és az eddigi tapasztalatok alapján komoly fizikai erőnlétre tehetünk szert. Remélem minél hamarabb megjelenik Paul Wade harmadik könyve is, ami a robbanékonyságot fejlesztő gyakorlatokat fogja tartalmazni.

A fiatalabbak és rendszeresen sportolók belevághatnak a street workout fogcsikorgató gyakorlataiba, és egészen akrobatikus ügyességre is szert tehetnek, ami nem feltétlenül kell a víváshoz, de biztosan szórakoztatóbb módja az erőfejlesztésnek, mint a 3x40 5 másodperces fekvőtámasz...

Talán dr. Bay Béla volt az, aki azt mondta, hogy a vívás legjobb kiegészítő sportja a vívás. Eszerint a megfelelő vívó fizikum csupán a vívás gyakorlásával is elérhető.

Ezt részben igaznak tartom. A vívás önmagában is elegendő lehet, ha azt pontos edzésterv szerint naponta legalább egy órán át kitartóan gyakorlod. Szerintem. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez a feltétel adott és nem mindenkit elégít ki a fél órán keresztül gyakorolt kitörés-fejvágás. Ha van ilyen, az szerencsés, mert a megfelelő erőnlét mellett a technikai tudása is sokkal fejlettebb lesz azoknál a társainál, akik heti kétszer egy-másfél órában letudják a gyakorlást.

A magam számára egyfajta kevert edzéstervet dolgozok ki, ami technikai és alaperő-fejlesztő gyakorlatokat is tartalmaz.

Ezekről majd később írok.

Összegezve tehát a leírtakat a tökéletes vívó fizikumát divatos szóval leginkább funkcionálisnak nevezhetném. Izmosan vékony, robbanékony és mozgékony. Ennek elérését további posztokban ismertetem.

Jó munkát!

U.i.: Egy kis válogatás az induláshoz