Eljött a várva várt pillanat!
Ugyan a sportvívók úgy tartják, hogy nem szabad egyből kardot adni a tanonc kezébe, Arlow (akárcsak Leszák) mégis úgy gondolta, hogy ez az első dolog amit le kell írnia, meg kell ismertetnie. Ennek szerintem két oka van.
Egyrészt a vívás összetett sport és ez a mozgásanyagában is kifejezésre jut olyannyira, hogy a felsőtest és alsótest mozgásai külön külön is gyakorolhatók időtől és helytől függően ezek egyenként is elég munkát adnak, mert mindig van egy apró hiba, amit javítani lehet. A tanuló gyakorolhatja a vágásokat, vagy a lábmunkát külön is, ha csiszolni szeretné a mozgását. A vágások gyakorlásához pedig mindenképpen el kell sajátítani a kard helyes fogását. Arról nem is beszélve, hogy aki vívni tanul, azt igen erősen tudja motiválni, ha a markában kardot érezhet. Én elsősorban a szablya használatára koncentrálok, de érintőlegesen szót ejtek a sportkard tartásáról is.
Másodsorban ez egy olyan alapvető ismeret, amelynek hiánya teljesen tönkreteheti a vívó technikáját, ezáltal rontva a teljesítményt szabad küzdelemben. Olyan ez, mint a műveletek sorrendisége a matekban. 30+ évesen kellett rájönnöm, hogy minden bizonnyal közrejátszott a rossz matek eredményeimben az, hogy nem voltam vele tisztában, hogy a szorzást hamarabb kell elvégezni az összeadásnál, pedig ezt már általános iskolában meg kellett volna tanulnom. Nem tettem, és meg is lett az eredménye.
Ezért nincs jobb kezdés annál, hogy megtanuljuk a kardot kézbe venni, és azt megtartani.
Másodsorban ez egy olyan alapvető ismeret, amelynek hiánya teljesen tönkreteheti a vívó technikáját, ezáltal rontva a teljesítményt szabad küzdelemben. Olyan ez, mint a műveletek sorrendisége a matekban. 30+ évesen kellett rájönnöm, hogy minden bizonnyal közrejátszott a rossz matek eredményeimben az, hogy nem voltam vele tisztában, hogy a szorzást hamarabb kell elvégezni az összeadásnál, pedig ezt már általános iskolában meg kellett volna tanulnom. Nem tettem, és meg is lett az eredménye.
Ezért nincs jobb kezdés annál, hogy megtanuljuk a kardot kézbe venni, és azt megtartani.
A szablya markolata speciálisan a leghatékonyabb használatához lett kialakítva.
A szablyát íves mozdulatokkal irányítva használhatjuk ki leginkább a hajlított penge sebzőképességét, legalábbis így lett ez nagyon okosan kitalálva akkoriban, amikor még fegyver volt és nem sporteszköz. Akkoriban nem lámpa jelezte a találatot, hanem vércsík és lehulló végtagok.
Ennek megfelelően a szablyát markolni kell (ezért van a markolat). Azonban nem úgy, mintha egy kalapácsot fognánk. Arlow könyvében van egy nagyon jó kép erről, de én csináltam egy még jobbat, hehe...
Na kérem! Mint látható,a markolatot férfias jobb kezem a végénél fogja, közel a csőrszerű kialakításhoz. Ez azért fontos, mert a penge így sokkal jobban irányítható, a forgáspont a lehető legszélső ponton van. A fejlécen is látható fogásmód és az enyém között a vájt szeműek észrevehettek egy különbséget. Nevezetesen, hogy a régi fotón a hüvelykujj a markolat gerincét támasztja, én viszont a gyűrűszerű markolást használom. Ennek több oka van. Egyrészt elég volt tartani a kardot fényképezés közben, de igazából a szabályos fogás az enyém. A fentit a sportkardnál kell alkalmazni, mert annak a súlya lehetővé teszi ezt a folyamatos fogásmódot, a gyakorlószablya azonban 900 grammhoz közeli súlyú, ami használat közben lehetetlenné teszi a gerinc mögötti hüvelykkel a megfelelő pengevezetést. Vannak olyan kardhelyzetek, amikor ez a fogásmód is alkalmazható ezt majd az adott helyen jelezni fogom.
A következő tudnivaló maga a markolás technikája. A különböző ujjaink különböző feladatokat látnak el.
Először is a mutató és a hüvelykujjaink egy gyűrűt képeznek a markolat körül. Ezek lesznek az irányító ujjak.
Aztán a kisujjunkkal a tenyerünk alsó párnájához szorítjuk a markolatot. Ez lesz a gázpedál. Meg a fék.
Innen gyorsítjuk a fegyvert miután a karunk a lehető leghosszabb utat megtette és itt érezzük a feszülést, amikor a meglendített pengét megállítjuk.
A fennmaradó két ujjunknak gyakorlatilag a szorítás szerepe jut.
Na ha ez megvan, már meg tudod fogni a kardot. Gratulálok!
Azonban a kardot nem csak fogni, hanem tartani is kell.
Eljött tehát az idő, hogy megtanuljuk a terc... hm... karhelyzetet(?).
Azért nem egyértelmű minek nevezzem, mert a terc invitó (meghívás) inkább egy testhelyzet. Viszont mi még nem vettük (a blogon) a vívóállást. Azonban megtanulhatjuk az alapállást, amiben egyébként is érdemes lesz gyakorolni a lendítéseket.
Nem nagy ördöngösség. Állj meg összetett lábakkal és képzeld el, hogy a jobb lábad alatt egy képzeletbeli vonal halad. Húzhatsz is egyet, ha úgy könnyebb.
Ezután a bal lábad fordítsd ki derékszögben és a bal sarkad tedd a jobb mögé a vonalra.
Most a bal kezed tedd csípőre, vagy a derekadra és máris vívóállásban állsz.
Most, hogy már ezt tudjuk, felvehetjük a terc "karhelyzetet".
Megpróbálom körülírni utána pedig megnézhetitek képeken is.
Ha a kezedbe vetted a kardot, vagy seprűnyelet, vagy bármit, amit gyakorlás céljára használsz, a következőt kell tenned:
Nyújtsd ki a fegyvert tartó karod előre úgy, hogy a kard hegye az ellenkező vállad előtt legyen,a markolat pedig a fegyveres kezed válla előtt
Ezután hajlítsd be a karod, hogy az alkarod párhuzamos legyen a talajjal, a könyököd és a mellkasod közé beférjen az öklöd. A kard hegye felfelé mutat, az éle pedig jobbra ki (a képen a kosarat figyeld), mert ez a kardhelyzet a jobbról (külső oldalról) érkező vágások ellen védi a kart és az oldalt.
A terc helyzetet én a vívás kettős fedezékének hívom, mert a helyesen felvett terc a test külső oldalát és a kart is tökéletesen védi a szemből jövő támadások ellen.
Itt pedig vissza is kanyarodunk a kard tartásához. Akkor tartod helyesen a fegyvert, ha a vállaid és az egész karod lazák, csak a tenyeredben és az ujjaidban érzed a szükséges feszülést.
Ennek ellenőrzésére végezhetsz alkarkörzéseket, csuklókörzéseket, sőt - urambocsá' - meg is lengetheted a fegyvert, vagy leengedheted a karod, hogy aztán visszatérj tercbe.
Mára ennyi volt. Remélem örül az a 10 olvasóm, aki a kezdetektől követi a blogot és azok is, akik majd ezután fogják.
Jó gyakorlást!
Ennek megfelelően a szablyát markolni kell (ezért van a markolat). Azonban nem úgy, mintha egy kalapácsot fognánk. Arlow könyvében van egy nagyon jó kép erről, de én csináltam egy még jobbat, hehe...
Na kérem! Mint látható,a markolatot férfias jobb kezem a végénél fogja, közel a csőrszerű kialakításhoz. Ez azért fontos, mert a penge így sokkal jobban irányítható, a forgáspont a lehető legszélső ponton van. A fejlécen is látható fogásmód és az enyém között a vájt szeműek észrevehettek egy különbséget. Nevezetesen, hogy a régi fotón a hüvelykujj a markolat gerincét támasztja, én viszont a gyűrűszerű markolást használom. Ennek több oka van. Egyrészt elég volt tartani a kardot fényképezés közben, de igazából a szabályos fogás az enyém. A fentit a sportkardnál kell alkalmazni, mert annak a súlya lehetővé teszi ezt a folyamatos fogásmódot, a gyakorlószablya azonban 900 grammhoz közeli súlyú, ami használat közben lehetetlenné teszi a gerinc mögötti hüvelykkel a megfelelő pengevezetést. Vannak olyan kardhelyzetek, amikor ez a fogásmód is alkalmazható ezt majd az adott helyen jelezni fogom.
A következő tudnivaló maga a markolás technikája. A különböző ujjaink különböző feladatokat látnak el.
Először is a mutató és a hüvelykujjaink egy gyűrűt képeznek a markolat körül. Ezek lesznek az irányító ujjak.
Aztán a kisujjunkkal a tenyerünk alsó párnájához szorítjuk a markolatot. Ez lesz a gázpedál. Meg a fék.
Innen gyorsítjuk a fegyvert miután a karunk a lehető leghosszabb utat megtette és itt érezzük a feszülést, amikor a meglendített pengét megállítjuk.
A fennmaradó két ujjunknak gyakorlatilag a szorítás szerepe jut.
Na ha ez megvan, már meg tudod fogni a kardot. Gratulálok!
Azonban a kardot nem csak fogni, hanem tartani is kell.
Eljött tehát az idő, hogy megtanuljuk a terc... hm... karhelyzetet(?).
Azért nem egyértelmű minek nevezzem, mert a terc invitó (meghívás) inkább egy testhelyzet. Viszont mi még nem vettük (a blogon) a vívóállást. Azonban megtanulhatjuk az alapállást, amiben egyébként is érdemes lesz gyakorolni a lendítéseket.
Nem nagy ördöngösség. Állj meg összetett lábakkal és képzeld el, hogy a jobb lábad alatt egy képzeletbeli vonal halad. Húzhatsz is egyet, ha úgy könnyebb.
Ezután a bal lábad fordítsd ki derékszögben és a bal sarkad tedd a jobb mögé a vonalra.
Most a bal kezed tedd csípőre, vagy a derekadra és máris vívóállásban állsz.
Most, hogy már ezt tudjuk, felvehetjük a terc "karhelyzetet".
Megpróbálom körülírni utána pedig megnézhetitek képeken is.
Ha a kezedbe vetted a kardot, vagy seprűnyelet, vagy bármit, amit gyakorlás céljára használsz, a következőt kell tenned:
Nyújtsd ki a fegyvert tartó karod előre úgy, hogy a kard hegye az ellenkező vállad előtt legyen,a markolat pedig a fegyveres kezed válla előtt
Ezután hajlítsd be a karod, hogy az alkarod párhuzamos legyen a talajjal, a könyököd és a mellkasod közé beférjen az öklöd. A kard hegye felfelé mutat, az éle pedig jobbra ki (a képen a kosarat figyeld), mert ez a kardhelyzet a jobbról (külső oldalról) érkező vágások ellen védi a kart és az oldalt.
A terc helyzetet én a vívás kettős fedezékének hívom, mert a helyesen felvett terc a test külső oldalát és a kart is tökéletesen védi a szemből jövő támadások ellen.
Itt pedig vissza is kanyarodunk a kard tartásához. Akkor tartod helyesen a fegyvert, ha a vállaid és az egész karod lazák, csak a tenyeredben és az ujjaidban érzed a szükséges feszülést.
Ennek ellenőrzésére végezhetsz alkarkörzéseket, csuklókörzéseket, sőt - urambocsá' - meg is lengetheted a fegyvert, vagy leengedheted a karod, hogy aztán visszatérj tercbe.
Mára ennyi volt. Remélem örül az a 10 olvasóm, aki a kezdetektől követi a blogot és azok is, akik majd ezután fogják.
Jó gyakorlást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése